Tihany, Bencés apátság

A tihanyi bencés apátság a királyi alapító személyes reprezentációját szolgáló egyházak kiemelkedő példája, altemploma máig őrzi XI. századi állapotát, benne az alapító I. András síremlékével. Nyelvtörténeti szempontból kimagasló jelentőségű máig fennmaradt alapítólevele, mely első magyar nyelvemlékünk. Barokk temploma és kolostorépülete, különleges elhelyezkedése a Balatonba benyúló félszigeten az egyik leglátogatottabb szerzetesi műemlékké teszi.

A tihanyi bencés apátságot 1055-ben I. András alapította Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére. Az alapító királyt 1060-ban az apátság altemplomában temették el, sírköve épen megmaradt. Az apátság alapítólevele a legkorábbi magyar nyelvemlék, jelenleg a pannonhalmi főapátság levéltárában őrzik. Működése 1534-ben szűnt meg.

A török hódoltság idején átépítették, sokáig végvárként működött. A középkori épületből mára csak háromhajós, egyenes záródású altemploma maradt meg. Egyszerű fedlemezű, kerek pillérei, illetve egy palmettadíszes oszlopfőtöredéke a veszprémi székesegyházat építő műhelyhez kötik. Ugyanazt a kettősséget mutatja: felépítésében a dél-német, részletformáiban a bizánci, velencei igazodást.

Az apátságot 1716-ban kapta vissza a pannonhalmi bencés főapátság. Grassó Villebáldot bízták meg az alapfalakig lerombolt együttes újjáépítésével. 1740-től Lécs Ágoston apáthoz köthető a templom építési munkálatainak a befejezése, a két torony megépítése és a főhomlokzat szobrászati díszítésének elkészíttetése. Ekkor épült a templom északi falfelülete, amely a híres visszhangot előidézi.

1889-ben Czigler Győző tervei szerint megerősítették a templom alapozását. Ekkor készítette el Deák Ébner Lajos a főoltárképet, valamint Székely Bertalan és Lotz Károly a szentélyboltozat és a diadalív freskódíszeit. 1994-től a kolostor ismét a bencés rendé lett, benne Bencés Apátsági Múzeum működik.
További információk kolostorokról