A kúp alakú dombon álló Krasznahorka vára 1320 előtt épült. Középkori története során fontos szerepet játszott a lábainál elhaladó, Erdélyt a Szepességgel összekötő, forgalmas kereskedő útvonal védelmében.
A vár magjához, amelyben a középkori lakótorony áll, spirál alakú úton jutunk fel. A belső udvarokat lakórészek, a bástyák és a vár magas falai zárják körül. A legkorábbi gótikus bástyát még a Máriássyak építették, akik a vár ideiglenes urai voltak. A 14. században a várat visszaszerezték a Bebekek és azt lakópalotával, valamint újabb védművekkel bővítették. A Bebek család 1566-ban elhagyta az országot majd rövidesen kihalt.
Ezt követően a királyi udvar a várat néhány éven át várkapitányok révén igazgatta. Az utolsó várkapitány az Erdélyből származó Andrássy Péter volt, akivel a család felvidéki története kezdődött. A várat unokája Mátyás szerezte meg, III. Ferdinánd király adománya révén.
1872 óta a vár az Andrássyak múzeumaként is működik. 1945 után betagozódott a szlovákiai múzeumok rendszerébe és 1971-ben nemzeti műemlékké nyilvánították. A várat eredetileg a domb keleti oldaláról lehetett megközelíteni mivel az ott a legmérsékeltebb. A néhai út két oldalán jól megtermett 300 éves tölgyeket és hársakat találunk, amelyek közül több egyed is védelmet élvez.