Selmecbánya, az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa évszaktól függetlenül ideális úti célja egy felvidéki nyaralásnak, hétvégi utazásnak.
Budapestről mintegy két és fél órás autó utazás után elérhető Selmecbánya (Banská Štiavnica) fekvése, teraszosan kialakult utcái túlzás nélkül festői képet mutatnak.
Selmecbánya múltja
Ennek a pompás, magával ragadó, tízezres lélekszámú kisvárosnak a történelme a távoli időkbe nyúlik vissza, hiszen a településen már valószínűleg a rómaiak korában is folyt bányászat. IV. Béla emelte szabad királyi városi rangra 1238-ban, majd a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be. A bányajoggal bíró várost a középkorban elsősorban a kiváló minőségű ezüst nagy mennyiségű kitermelés tette gazdaggá, de aranybányái is kulcsfontosságúak voltak. Virágkora a 15. század és a 18. század közötti időszakra datálható, ekkoriban több fontos bányászati újítás színtere is volt. Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy a világon itt alkalmaztak először puskaport a bányászatban.
Selmecbánya „rekorder” abban a tekintetben is, hogy Mária Terézia 1763-ban itt alapította a világ első bányászati akadémiáját, amelynek elődje az 1730-as években alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt. Az első világháborút követően az oktatási intézményt átköltöztették Sopronba, ahonnan a kohó- és bányamérnöki karokat utóbb (1949-ben) Miskolcra költöztették tovább. A Selmecbányán kialakult hagyományokat az utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai ugyanakkor a mai napig is ápolják és őrzik, és rendszeresen látogatják a felvidéki települést.
Selmecbánya látnivalók
A városközpont fő látványossága a Trojičné námestie tértől nyugatra fekvő Óvár (Starý zámok), amelynek legrégebbi épülete a napjainkban múzeumként funkcionáló volt plébániatemplom. A háromhajós román stílusú bazilikát a 13. században építették. A szemben levő dombon áll az Újvár (Nový zámok), amely napjainkban szintén muzeális célokat szolgál. Selmecbánya legtöbb műemléke a Trojičné námestie tér és a Radničné námestie tér közötti területen koncentrálódik. A két teret a 15. századból származó, gótikus stílusú Szent Katalin templom, illetve a Városháza épülete választja el egymástól. Az 1993 óta az UNESCO Világörökség részét képező történelmi belváros egyik „ékköve” a gyönyörű Szentháromság-oszlop. Ettől nem messze látható a Hallenbach-ház, amely eredetileg a bányabíróságot, majd később a bányászati és erdészeti akadémiát szolgálta. Ugyancsak impozáns épület a Kammerhof utcán álló Kamaraudvar, amely 1550-ben néhány gótikus ház építészeti egyesítésének eredményeképpen keletkezett.
Feltétlenül figyelemre méltó látnivaló a mai alakját 1787-88-ban elnyert egyemeletes Városháza is. Nevezetessége az idő múlását „fordítva” jelző toronyóra – ugyanis a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. A legenda szerint a városon rendszeresen átutazó kereskedők elzárkóztak attól, hogy hozzájáruljanak az óratorony építési költségeihez, ezért aztán a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt…
A dicsőséges bányászmúlt megannyi emlékét őrzi és teszi hozzáférhetővé a helyi bányamúzeum. A várostól 2 km-re található, 1974-ben létesített skanzenben többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású fából készített szellőző berendezés látható. A Bertalan-tárnában pedig akár egy tanulmányúton is részt vehetnek a védőruházatba beöltöztetett látogatók.
Talán mondani sem kell, hogy a város magyar vonatkozásai, kötődései már-már megszámlálhatatlanok. A helyi líceumban tanult például Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is, utóbbinak számos írása kapcsolódik a városhoz és környékéhez. Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban tekinthető meg.
Selmecbánya csaknem 400 történelmi emlékével, csodás környékével nem csupán egy hétvégi utazás, de egy nyaralás helyszíneként is várja látogatóit.