Szeged, alsóvárosi ferences kolostor

A szegedi alsóvárosi ferences kolostor jelentősége, hogy első épülete, a nyugati szárny egy jellegzetes késő középkori épülettípus talán egyetlen fennmaradt magyarországi emléke. Temploma az Alföld akkori legnagyobb méretű temploma volt. A nyírbátori ferences templom mellett a késő gótikus templomterek egyik kiemelkedő példája.

A szegedi obszerváns kolostort a XV. század közepén alapították Havi Boldogasszony tiszteletére a korábbi Szent Péter ispotály helyén. Az ispotály eredetileg a johannitáké volt, akik 1183 előtt birtokot kaptak itt Eufrozina királynétól.

A ferences kolostoregyüttes építése a nyugati szárny építésével kezdődött, mely az 1480-as évekre készült el, majd az északi szárnyat, valamint a templom hajóját és szentélyét kezdték építeni, mely 1503-ra fejeződött be.

Azon kevés kolostorok közé tartozik, melyek átvészelték a török időket, s többé-kevésbé megszakítás nélkül működtek. Nagyobb megszakítás után 1680-90 körül folytatódott az építkezés az északi szárny belső átalakításával. Ehhez a szakaszhoz keleten refektóriumot csatoltak, és megkezdték a keleti szárny kiépítését.

A kolostor barokk átalakítására 1713-1772 között került sor. Ekkor alakították ki a ma is látható elrendezést: az egyemeletes, a négyszögletes kolostorudvart körülvevő, boltozott folyosóról nyíló, boltozott terekből álló együttest. A templom északi falához csatlakozó kolostor északi és nyugati szárnya zárt.

A nyugati szárny főfalai középkoriak, a XVIII. századi építkezések során csak a belső válaszfalakat bontották le. A feltárások során megtalálták az emeleti szerzetesi cellák ablakait, melyek láthatóak a nyugati szárny homlokzati falán. A földszinti pálcatagos ablakok feltehetően az első refektórium megvilágítására szolgáltak.

A Szent Péter ispotálytemplom román kori épülete többhajós, boltozott terű volt félköríves záródású szentéllyel (szentélyekkel). A ferences építkezésekkel párhuzamosan folyt az ispotálytemplom lebontása.

A közelében épült alsóvárosi ferences templom az egységes késő gótikus templomterek egyik legjelentősebb példája, melyet sokszögzáródású szentéllyel láttak el. Tornya a szentély és a hajó találkozásánál áll. Falában számos románkori kő másodlagos befalazásának nyomai fedezhetőek fel. A templom terét eredetileg hálóboltozat fedte, amelyet 1625-ben a bordák lemetszésével dongaboltozatra változtatták.

Mai főbejáratának barokk kőkeretét a XVIII. században még álló szélfogó előcsarnok lebontása után helyezték ide. A középkori templom szentélye alá háromhajós barokk kripta épült. A templom gazdag belső berendezése a hazai barokk egyházművészet jellegzetes példája.
További információk kolostorokról