Az 1738 és 1743 között befejezett kastélyt Rimanóczy Antal építtette, tervezője Lucas von Hildebrandt vagy Johann Fischer von Erlach, esetleg munkatársuk volt.
Az 1739-es évszámmal jelzett kerti homlokzat kiemelt motívuma a tetősík fölé magasodó, manzárdtetővel lezárt, kétemeletes középrész, melyet törtvonalú oromzat, a kapu felett pedig angyalos vázákkal díszített erkély gazdagít.
A tagolt tetőzeten hangsúlyos elemként érvényesülnek a széles kémények. A belső terek is rendkívül gazdag kialakításúak. Háromkarú kőmellvédes főlépcsője mozgalmas vonalú. Stukkódíszes mennyezete talán az összes helyiség között a leggazdagabb.
A díszterem Apollónt és kíséretét ábrázoló freskóját a szignó alapján talán Johann Basilius Grundemann, a Fertődön is dolgozó mester festette 1743-ban. A kastélyhoz, amely 1771 után a Draskovich, a Jankovich család, majd 1800-ban gróf Pejacsevich János birtokába került, ötholdas park és üvegház is tartozott.
1800 körül a díszteremben lévő, az egykori építtető udvarhűségét hangsúlyozó képeket átfestették. A Mária Teréziát és családját ábrázoló, a neves osztrák festő, Franz Anton Palko készítette képeken letakarták az uralkodói jelképeket, a Habsburg-arcok helyére – az elegáns ruhákat megtartva – a grófi família biedermeier portréit festették.
1923-25 között Möller István építészmérnökkel korszerűsíttették, komfortosabbá tették. A kastély hat hektáros, 1923 körül átrendezett angolparkja védett. Megjelenése a külföldi hatásra utaló, bontott tömegalakítást eredményező, két, zömök, bástyaszerű szárnynak köszönhetően különlegességnek számít, amit sajátosan színez a díszítmények gazdag, de nem túlzsúfolt együttese. Térszervezése a reprezentatív barokk kastélyok iskolapéldája. Belső kiképzése részben megmaradt.