Sorrento a Nápolyi-öböl partján lévő kikötőváros. Könnyedén megközelíthető hajóval Nápolyból, Ischia-ból és Capriról. Gyönyörű fekvése és kellemes klímája miatt kedvelt nyaralóhely.
A legkorábbi leletek az i. e. VI. századból maradtak ránk. A város akkor Nuceria fennhatósága alá tartozott, később a Római Birodalom része lett Surrentum néven. Ez a város volt Capri mellett Augustus és Tiberius kedvenc nyaralóhelye. Két római templom volt a városban, az egyik a szirének, a másik Athéné temploma volt. A város már az ókorban híres volt borairól és agyag edényeiről, mellyel az egész birodalomban kereskedtek.
A város természeti adottságai miatt nagyon biztonságos volt, mert mély hasadékok védték, így nem kellett az egész települést fallal körül keríteni, csak egy kis részét. Sorrento i. sz. 420-ban lett érseki székhely, majd a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom vette át az uralmat. A VI. században, a Bizánci Birodalom hatalmának csökkenésekor, Sorrento önálló hercegséggé alakult, és innentől kezdve folyamatos háborúskodásban álltak a szaracénokkal. A XII. században II. Roger hozzácsatolta a várost a Szicíliai Királysághoz. Ezután egy valóságos szerencsétlenség sorozat érte a várost. A XVI. század közepén török kalózok teljesen kifosztották, száz évvel később pestis járvány irtotta ki majdnem a teljes lakosságot, mindezek után csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz.
A XIX. század óta a gazdaság nagy fejlődésen ment keresztül. Először a mezőgazdaság és a kereskedelem volt a fő csapásvonal. Napjainkban a gazdaság vezető ágazata a turizmus, hiszen a város az egyik legkeresettebb nyaralóhely Olaszországban.