A budaszentlőrinci pálos kolostor Budapest mai II. kerületében, a Szépjuhászné felett állt. A 13. – 14. században pálos szerzetesek telepedtek meg itt, a János-hegy és a Hárs-hegy hágójában, és kolostort létesítettek.
A kolostor építtetője a pálos rend volt, amely az egyetlen magyarországi alapítású szerzetes rend. Alapítója Boldog Özséb esztergomi kanonok először Pilisszentkereszten (mai nevén Klastrompuszta) telepítette le a Pilis remetéit.
Az építés idején a környék gyéren lakott, nagyobb településektől távol eső, erdőkkel körülvett, csendes hely volt. Az elszigeteltség a szerzetesi élet egyik feltétele volt.
Törnénete
A mai Budakeszi út 91–95. sz. teleknél Szent Lőrincnek szentelt kápolnát létesítettek, amelyről 1290-es forrás maradt fenn. A kápolnát egy remete gondjaira bízták. A helyet utóbb Budaszentlőrincnek nevezték.
1301 körül kezdték építeni Budaszentlőrincen a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostort, melyet a negyedik prior, Lőrinc, 1308-ban a rend főkolostorává tett, és fennállásáig e minőségében működött. A kolostorhoz fürdőházat is építettek. Károly Róbert király az első jelentős donátorok között volt, csakúgy, mint Henc fia János, aki a környékbeli erdőket a rendnek adományozta.
1381-től a kolostor búcsújáróhellyé vált, miután a rend bőkezű támogatója, Nagy Lajos király itáliai hadjárata nyomán ide hozatták Remete Szent Pál testét, amelyet Budaszentlőrincen temettek újra. Kevesek által ismert tény, hogy a király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, társ-védőszentként. A király adományai nyomán további jelentős építkezés kezdődött a területen, mely 1403-ban fejeződött be.
A Magyar Pálos Rend tagja volt Bátori vagy Báthory László (cc1420–1484), a név helyesírása a történészek szerint bizonytalan. A szerzetes, hogy munkájának szentelhesse minden idejét, a perjel engedélyével felköltözött a zárda melletti hegyen található, rejtélyes és róla elnevezett Bátori-barlangba, ahol 1437–1457 között lakott, és lefordította a Szentírást. Egészsége megrendülése miatt azonban visszatért a kolostorba, ahol a Szent István oltár előtti kriptában helyezték örök nyugalomra. A későbbiekben a földrajzi névként is használatos Budaszentlőrinc kifejezés lassan a feledés homályába merült, mivel az itteni fényes kolostor és templom, a mohácsi vész után a török pusztítás martaléka lett. A barátok könyvtáruk és ereklyéik egy részét magukkal hurcolva elmenekültek, Budaszentlőrincet a török csapatok felgyújtották, és földig rombolták. Elhurcoltak minden kódexet, eltűnt a magyar Biblia is.
1527-ben Remete Szent Pál ereklyéjét Trencsén (Trenčín) várába vitték, ahol egy tűzvész során végképp eggyévált a magyar földdel. A pálos kincstárt Felsőelefántra (Horné Lefantovce), majd a horvátországi Lepoglavára menekítették.
Felújítása
A török korban elpusztult épület még a 19. században is romokban állt. 1847-ben kezdett hozzá feltárásához Henszlmann Imre. A munkálatokat 1934-től Garády Sándor folytatta, 1961 és 1985 között pedig Zolnay László vezetésével folyt a feltáró munka. 1985-től Bencze Zoltán vezetésével készült a rommező legutóbbi állagmegóvása. A kolostornak ma már csak az alapfalai láthatók, a századok során a kövek nagy részét felhasználták a környékbeli házak építésekor (néhány faragott követ például ma is látni a Városkút forrásházába beépítve).