Az edelényi L’Huillier-Coburg-kastély a magyarországi kora barokk építészet kiemelkedő emléke, mely külső tömegét érintő nagyobb beavatkozás nélkül maradt ránk. Világi témájú rokokó festészeti dísze egyike a legteljesebben megmaradt falkép-együtteseinknek.
A Rákóczi család birtokában lévő Edelényt II. Rákóczi Ferenc zálogosította el 1700-ban a lotharingiai származású Franz Josef L’Huillier, egri várparancsnoknak. L’Huillier 1686-ban részt vett Buda visszafoglalásában, később is fontos szereplője volt a törökellenes harcoknak. Érdemei elismeréséért 1727-ben vehette végleg birtokba királyi adományképpen Edelényt. Ekkor kezdhették meg a Bódva folyó által körülvett, mesterséges szigeten álló, lenyűgöző méretű kastély és park építését. A kastély déli homlokzatán lévő táblán olvasható évszám (MDCCXXX) tanúskodik az építkezés gyors befejezéséről. A kastély egységesen ekkor épült fel. Belső díszítései közül ebből az időből maradt ránk a díszterem stukkóborítása.
1763-ban már gróf Esterházy István az ura. Az első emelet hét termének falán idillikus zsánerjelenetek, évszakábrázolások, emblematikus utalások, egy-egy kartusba foglalt csatajelenet, imitált stukkókeretbe foglalt mitológiai történetek láthatók korabeli figurák társaságában. A kastély figurális festészeti dísze az Északkelet-Magyarországon dolgozó, iglói születésű Lieb Ferenc munkája, aki Woronieski után, 1769-ben dolgozott a kastélyban. A 19. században a Szász-Coburg-Gothai család birtokába került a kastély. 1910-ben neobarokk stílusban átalakították a középrizalitot.
Az edelényi L’Huillier-Coburg-kastély a magyarországi kora barokk építészet kiemelkedő emléke, mely külső tömegét érintő nagyobb beavatkozás nélkül maradt ránk. Világi témájú rokokó festészeti dísze egyike a legteljesebben megmaradt falkép-együtteseinknek. A kastély helyreállításának és hasznosításának alapvető feltétele volna, a jelenleg megosztott tulajdonban lévő park tulajdonjogának egyesítése.
Az edelényi L’Huillier-Coburg-kastélyt a Bódva folyó és a Holt Bódva folyó által körülölelt kis szigetre építették. A folyó jelenlétét belekomponálták a park rendszerébe is. A folyón átvezető hídról egyenes út vezet a kastélyhoz, az út baloldalán XVIII. századi kis barokk sírkápolna áll. A kastélyhoz jelenleg 15 hektár park tartozik.
A kastélyt 1716-1730 között báró L’Huillier Ferenc János építtette. Az építkezés befejezését követően a báró elhunyt, a díszítő munkákat már özvegye, Santa Croce Mária Magdolna készíttette. A végleges befejezés évét (1730) a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla jelöli.
A régebbi épületrészek felhasználásával, barokk stílusban épült kastély tervezője feltételezhetően Giovanni Battista Carlone, egri püspöki építész volt. Írásos forrás hiányában azonban megoszlanak a vélemények a kastély tervezőjének személyét illetően. Carlone mellett felmerült Johann Lucas von Hildebrandt bécsi építész neve is. L’Huillier jó kapcsolata Savoyai Jenővel alátámasztja e nézetet, mivel Savoyainak kedvenc építésze volt Hildebrandt. Másrészt a kastély alaprajzi rendszerében a nagyteremnek a kiemelésével, valamint annak az egész létesítmény centrumába állításával, a homlokzat franciás igazodásával hasonlít az osztrák építész két másik magyarországi kastélyához, a ráckeveihez és a féltoronyihoz. Ugyanakkor a közvetlen cseh hatás lehetősége is fennáll.
Az együttest egykor francia jellegű barokk kert vette körül. Erről és az épület XVIII. századi megjelenéséről tervek, alaprajzok és homlokzatrajzok maradtak fenn. Gróf galánthai Esterházy István ugyanis 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczky közreműködésével felértékeltette és felmérettette a birtokot. Esterházy jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon, az emeleten reprezentatív helyiségeket alakíttatott ki. A kastély e hét helyiségében rokokó falfestmények maradtak fenn, melyek többsége az 1760-as években készült. A falképek vezető mestere az iglói Lieb Ferenc volt, mellette az egri származású Woronieski János és jóval később a miskolci Fabriczy Ignác is dolgozott a képeken. Lieb és műhelye a figurális jeleneteket festette, Woronieski nevéhez pedig a díszítő falfestések köthetőek.
A XIX. század elején a Szász-Coburg-Gothai hercegi család birtokába került az edelényi kastély, mikor Ferdinánd György herceg megvásárolta a kincstártól a birtokot. A Coburg család életében nem számított jelentősnek a kastély, 1831-ben hitbizománnyá alakították át, egy részét átengedték más célú hasznosításra, így 1861-ben a Járásbíróság céljaira. Ekkor pusztultak el a lovaglóiskolához tartozó istállók.
1910-től kezdődően Ray Rezső tervei szerint átépítették. A beavatkozások erőteljesen megváltoztatták a kastély eredeti megjelenését, a középrizalit felett az eredeti, az attika fal mögött húzódó, alacsony hajlásszögű tetőt, magas, manzárdtető váltotta fel. Az attika falat vázákkal látták el, s az előudvart manzárdtetős sarokpavilonokkal ellátott, íves oldalszárnyak megépítésével zárták körül. 1928-ban az Igazságügyi Minisztérium tulajdonába került a kastély, újabb átalakításokat végeztek ekkor, az észak-nyugati szárnyban börtönt alakítottak ki. Az I. világháború alatt és az azt követő években a bíróság mellett a Bódvavölgyi Bányatársaság bérelte. Ez idő alatt több műemlékrongáló beavatkozás történt az épületben. A kastélykápolnát elbontották, és lakásokká építették át. 1945 után több intézmény is működött a falai között: járásbíróság, ügyészség, napközi, öregek otthona, ügyvédi munkaközösség, egyes részei pedig, lakásként szolgáltak. A parkban sportpályát létesítettek.
A rongálásnak 1986-ban vetettek véget az épület kiürítésével. Megkezdődhetett az épület tudományos kutatása, az értékek feltárása. Az épület évek óta a Miskolci Operafesztivál és a Borsodi Művészeti Fesztivál kedvelt helyszínévé vált.
Edelény, L’Huillier-Coburg-kastély
3780 Edelény, Borsodi út 7.