A török hódoltság végén a Felvidékről származó Sándor család, a Bot család Mátyás-kori palotájának maradványait lebontva, annak helyén egyemeletes barokk kastélyt építtetett a 18. század első felében.
A barokk kastélyt, melynek falait értékes falképek díszítik , a lovas bravúrjairól ördöglovasként elhíresült Sándor Móric gróf, Metternich kancellár lányával, Leontínával kötött házassága alkalmából Hild József, Pest nagy építője tervei szerint 1834-ben klasszicista stílusban felújíttatta.
A ma is álló klasszicista épületegyüttes egyemeletes főépületét árkádokra emelt, hatalmas oszlopokkal hangsúlyozott, az épület tömegéből kiemelkedő középrész jellemzi.
A főépülethez két, földszintes mellékszárnyak keretezte udvar csatlakozik, s az együtteshez tartozik klasszicista világi épületeink legelsői közé tartozó darabja, egy 1802-ben épült istálló is.
Hild József a főépületet a kor legmodernebb fűtési rendszerével, légfűtéssel látta el, s a lakóhelyiségeket egyidejűleg gazdagon díszíttette. Az emeleten lévő két dísztermet Alessandro Sanquirico, a milánói Scala díszlettervező, festő-dekoratőrével alakíttatta és festtette ki, bútorzatának egy részét Sándor Móric gróf barátja, Széchenyi István gróf javaslatára Angliából hozatta.
A kastélyegyüttes egy angolpark szélén áll, melynek rekonstrukciója az épületével együtt megkezdődött. A kastély, amely a magyarországi klasszicista építészet jelentős emléke, kívülről, összképében a reformkort, belülről, a barokk falképek révén, a török pusztítás után újjáéledő ország reprezentációs igényét idézi. Különleges részleteinek, pl. a falfestmények tematikájának, a magas talapzatra állított középrésznek köszönhetően egyéni arculatú eleme klasszicista építészeti örökségünknek.