A 18. század elejének bécsi barokkjához kapcsolódó, jó felkészültségű építész által tervezett kastélyt egy korábbi, négyzetes elrendezésű, sarkain bástyákkal erősített épület részeinek felhasználásával, ahhoz hozzákapcsolva Schilson János Mihály báró, a győri püspök jószágkormányzója emeltette 1719 és 1722 között.
A régen is aszimmetrikus homlokzaton az építészeti hangsúlyt a timpanonos, óraíves lezárású
középrész hordozza, amelynek magasságát a sávozott földszinten álló, plasztikus fejezetű lapos falpillér még inkább hangsúlyozza. A falpillérek között egy-egy magas ablak, közöttük egykor erkélyre vezető ajtó, s ezek felett három, timpanonos körablak is helyet kapott. A dekoratív homlokzatot a főpárkányt megszakítva, a Schilson-címer tovább gazdagítja.
Az 1748-ban 14 293 forintra és 48 krajcárra értékelt kastélyt 1750-52 között Festetics József tábornok megbízásából átépítették. Ekkor készült a keleti szárny, az előtte húzódó udvari árkádos folyosóval és átalakították az udvari homlokzat ablakait is. A folyosók csehboltozatúak, a helyiségek egy része stukkós boltozatú. A nagy belmagasságú emeleti dísztermet magas, ión fejezetes falpillérek tagolják és stukkók, valamint falfestmény díszíti. A kápolna stukkódíszes mennyezetének ovális keretében Hit diadala-freskó látható, amelyet felirata alapján Stephanus Schalter festett 1761-ben.
A Festetics József által létesített parkja vízrendszerrel átszőtt, ezért az épület előtt már a 18. században kőhidat emeltek. Középrészét tekintve egyik legszebb homlokzatú kastélyunk. Értékét, jelentőségét nagyvonalú díszterme és kápolnájának díszítése is növeli.