A Gyilkos-tó Románia egyik legszebb tava, Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága. A tó a torlasztavak kategóriájába tartozik, egyedisége a víz alá került fenyőerdő maradványa. Jelentőségét növeli, hogy közelben látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség, a Békási-szoros.
A Gyilkos-tó a Nagyhagymás-hegycsoport szerves része: a Kis-Cohárd (1352 m) és a Nagy-Cohárd (1507 m) valamint a Gyilkoskő (1381 m illetve 1406 m) között terül el. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs használta először, 1864-ben. 1837-ben a keletre emelkedő Gyilkoskő (1401 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék átázott és hegyomlásként zúdult alá elgátolva a Békás-patak vizét. Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó. Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, megkövesedett rönkjei, csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből. A vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait.
Tengerszint feletti magassága 983 m, kerülete 3090 m, felülete 12,6 hektár, víztömege 680.000 köbméter, közepes mélysége 5,4 méter, legnagyobb mélysége 10,5 méter. A tó feltöltődése, lassú, de folyamatos. 130 év alatt 480.000 köbméter hordalék rakódott le a tóban, ami a tó tömegének mintegy 40%-os csökkenését eredményezte. Más számítások szerint körülbelül 2080-ra várható a Gyilkos-tó teljes feltöltődése.