A kladruby-i kolostor a legrégebbi cseh kolostorok egyike. 1114-ben Vladislav fejedelem alapította a cseh állam nyugati határvidékének vallásos, kulturális és gazdasági központjaként számon tartott és megbecsült helyen. A román stílusú háromhajós bazilikát, mely a maga korában a legnagyobbnak számított Csehországban, 1233-ban fejezték be. Még ma is a három legnagyobb cseh katedrális közé tartozik. A kolostor idővel gazdagságra, hatalomra és nagy jelentőségre tett szert. Nem egy alkalommal vendégeskedett itt IV. Károly császár is.
1421-ben, a huszita forradalmi mozgalom idején a kolostort Jan Žižka foglalta el. A papok a legértékesebb vagyontárgyakkal szerencsére át tudtak menekülni Regensburgba. A 16. században a felújított templomot újra felszentelték, de a virágzás időszaka nem tartott sokáig, 1590-ben nagy tűzvész ütött ki Kladrubyban, mely során az összes kolostori épület tüzet fogott. A harmincéves háború alatt néhányszor lerohanták és kifosztották. A felújításokra 1653-ig kellett várni. Ekkor került sor a kolostor Szűzanya-székesegyházának felújítására, új prelatúrát építettek, és befejezték a konvent rekonstrukcióját is
A hely a mai formáját a 18. században nyerte el, amikor a kolostor templomát Jan Blažej Santini a barokk gótika stílusában építette át. Santini leromboltatta a székesegyház tornyát, és egy magas ablakos toronyban végződő kupolával helyettesítette, melyen az arany fejedelmi korona látható, annak jelképeként, hogy a dómban temették el a kolostor alapítóját, I. Vladislavot. A Szűz Mária-székesegyház építését 1726-ban fejezték be. Az bővítés tovább folytatódott a kolostor területén az új konvent és az új prelatúra építésével. Tervezője valószínűleg Kilián Ignác Dientzenhofer volt. Az építkezést 1770-ben fejezték be. Tizenöt évvel később II. József reformjainak következtében felszámolták a kolostort. Épületeiben kórház, kaszárnya, öregek otthona és sörfőzde működött. A birtokot 1825-ben egy árverésen Alfred Windischgrätz tábornagy vette meg. Utódai 1945-ig birtokolták Kladrubyt, ezután az állam tulajdonába került.
A kolostor játszotta az egyik legfontosabb szerepet Pomuki János érseki vikárius életének gyötrelmes végénél, akit aztán a 18. században Nepomuki János néven avattak szentté. A legkedvesebb cseh szentként tartják őt számon, szobrai manapság szinte valamennyi vidéki hidat díszítik. János, aki a közeli Nepomukból származott, beavatkozott a prágai érsek, Jenštejni János, és IV. Vencel között dúló hatalmi harcokba. A király a prágai érsek hatalmát egy új püspökség létrehozásával akarta meggyengíteni, melyhez a kladruby-i birtokokat csatolta volna. A kladruby-i apát halálára várt, kinek helyére egyik hívét nevezte volna ki. A király ellenfelei azonban, az apát halála után, az uralkodó tervét egy, a saját köreikből származó apát gyors megválasztással hiúsították meg. A kinevezést a vikárius, Pomuki János, haladéktalanul jóvá is hagyta. A kiéleződött belpolitikai helyzet következtében az érseket száműzték, Pomuki János pedig először kínpadra, aztán a Moldva fenekére került, ahová a király hívei félholtan hajították a Károly-hídról. A kolostorban kiállítást láthatunk a bencés rend történetéről, valamint M. B. Braun szobrainak lapidáriuma és a kora gótikus Kladruby-i Madonna található még itt. A kolostori templomban koncerteket rendeznek.
Forrás: CzechTourism