Sopron Magyarország északnyugati részén, a Soproni-hegység lábánál, az osztrák határ mellett fekszik. Sopron Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városa, emellett történelmi hangulatának és a Fertő-tó közelségének köszönhetően kedvelt turista célpont.
Sopront a ’hűség városának’ is nevezik, ugyanis 1921-ben a város népszavazáson döntött a Magyarországhoz való tartozás mellett.
Sopron szimbóluma a 13. század végén épült tűztorony, mely mai alakját az 1676-os tűzvész után nyerte el. Egyik legértékesebb műemléke a gótikus stílusú ’Kecske templom’, mely 1280-ban épült és a 17. században a királykoronázások és az országgyűlés helyszíne is volt.
A 13-15. század között épült Szent Mihály templom román és gótikus stílusú. A főtéren álló Stornó ház páratlan gyűjteménye révén a város egyik leghíresebb épülete, falai között egykor Mátyás király is megszállt.
A Fabricius-ház az egykori római fürdő maradványaira épült a 14-15. században, később reneszánsz és barokk formát kapott. Külön figyelmet érdemelnek
Sopron zsidó műemlékei, közülük a leghíresebb a középkori Ózsinagóga, mely a 13-14. században épült gótikus stílusban, jelenleg múzeumként működik.
Sopron és környéke az ország tradicionális borvidékei közé tartozik, legismertebb bora a soproni kékfrankos.
Sopron városnézés
Sopront méltán lehet a múzeumok városának és egyben múzeumvárosnak nevezni. A történelmi belváros kanyargós utcái, hangulatos terei, házainak boltíves kapui, míves erkélyei, műemlékei, középületei és az elő-elő bukkanó városfalai egyedülálló látványt és meglepő művészeti egységet alkotnak. Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városaként méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.
Először útikönyv nélkül – csupán a hangulatnak engedve – érdemes bejárni a történelmi városrész utcáit, benyomásokat szerezni egy-egy kapualjba bekukkantva. A legkülönbözőbb korokat és stílusokat képviselő emlékek a várost járó idegent azonnal rabul ejtik. A gótikus, barokk és reneszánsz építészeti megoldások mellett itt ugyanúgy jelen van a borpincékkel kialakított bukolikus hangulat is.
A tudatos városnéző sétát a csodálatos épületekkel övezett, valamint a színek és fények játékának köszönhetően különleges hangulatú Fő téren érdemes kezdeni.
Sopron kiemelt látnivalói
A Tűztorony
(Fő tér 1.)
Sopron város jelképe a Fő téren álló Tűztorony. Alsó hengeres része római falmaradványokra épült, és a XIII. századtól a városfalak északi kaputornyaként szolgált. Mai alakját, barokk körerkélyét és sisakját az 1676-os nagy tűzvész után kapta. A Tűztorony őreinek fontos szerep jutott: figyelve a vidéket éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték a tűzfészek irányát. A város lakóinak figyelmét felhívták az idegen bort szállító szekerek és a katonák közeledtére, és esküvőn, temetésen és a városi mulatságokon ők szolgáltatták a zenét. A soproniakat az idő múlására trombitaszóval a körerkélyről negyedóránként figyelmeztették, a XVI. századtól pedig a toronyórát is kezelték. A kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka volt az 1622. évi Országgyűlés és királynői koronázás emlékére. 1893-ban, amikor a régi városházát lebontották, a torony alapja megingott, megerősítésére Schulek Frigyes építész tervei alapján a széles kaput befalazták.
A Tűztorony a hűség jelképe. Az 1921. december 14-én tartott népszavazáson Sopron és még nyolc község fejezte ki Magyarországhoz tartozásuk szándékát. Az esemény emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeret készült, felette a szoborcsoport „Hungária előtt hódoló soproniak”, Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása. A látogatók közel 200 csigalépcső után, az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről gyönyörködhetnek a műemlékváros csodálatos panorámájában.
Sopron, Fő tér 1.
Tel.: (+36 99) 311-327
Nyitva: 2010-ben a Tűztorony a Fő tér rekonstrukciója miatt zárva tart.
Storno-ház
(Fő tér 8.)
Sopron egyik legszebb épülete ez a barokk palota, amely a Tűztoronyhoz legközelebb eső zárt erkélyes sarokház. A XV. században a Haberleiter család tulajdona volt, akik 1482-83 telén Mátyás királyt is vendégül látták itt, midőn Bécset ostromolta. A XVIII. században a ház a Festetics család birtokába került, ekkor nyerte el végleges formáját. A Storno család 1872-ben vásárolta meg az épületet, ahol vendégként 1840-ben és 1881-ben Liszt Ferenc adott hangversenyt. A ház jellegzetessége a kétemeletes, gazdag díszítésű, kerek, zárt sarokerkély és a Festetics címerrel díszített toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu valamint a Pelikános kopogtató. A XV. században Sopron első gyógyszertára, a Fekete Elefánt működött a házban.
A Storno-ház első emeletén helytörténeti kiállítás mutatja be Sopron és az egykori vármegye új és legújabb kori történetét. A második emeleten a Storno család restaurálással foglalkozó tagjainak XIX. századi lakberendezési és használati tárgy-gyűjteménye tekinthető meg.
Lackner-ház
(Fő tér 7.)
A Storno-házzal szomszédos épület Sopron híres, művelt és sokoldalú polgármesterének, Lackner Kristófnak a nevét viseli, aki e házban lakott, és aki többek között először gondoskodott a külvárosok védelméről a XVII. század elején. Az általa építtetett külső városfalak maradványai ma is láthatóak a 84-es főút városi szakaszán.
A ház főhomlokzatát Lackner Kristóf idejében alakították ki. A klasszicista erkély később, 1830-ban készült. A ház udvarában egy középkori, városfalhoz épített lakótorony áll. A kapu felett helyezték el Lackner lebontott majorjából való, kőbe faragott jelmondatát: „Fiat voluntas tua” – Legyen meg a Te akaratod. Lackner Kristóf gyermektelenül halt meg. Végrendeletében teljes vagyonát Sopronra hagyta.
Később ebben a házban szállásolták el Sopron katonai parancsnokait. Ezért nevezik az épületet ma is Tábornok-háznak vagy Generális-háznak.
Fabricius-ház
(Fő tér 6.)
A XIV. században a telken két ház állt, a hátulsó épület már akkor kétemeletes volt. Az épület mai formája a XVII. században alakult ki. Ebből az időből származik az udvar kétemeletes loggiája és az utcai szárny első emeletének faragott mennyezete. Gyönyörű a gótikus nagyterme, és figyelemre méltó a hátulsó traktus gótikus és barokk pincéje is. Az épület további érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek.
Az épület tulajdonosai mindig gazdag és tekintélyes polgárok, kereskedők voltak. Névadója – Fabricius Endre városbíró, polgármester – 1806-ban vette meg a házat. A Fabricius-család később az evangélikus egyháznak adományozta az épületet. Napjainkban a Soproni Múzeum római kori kőtára, régészeti kiállítás és a polgárlakásokat bemutató kiállítás található itt.
Patika-ház
A Patika-ház sárga épülete jócskán benyúlik a Fő térbe. Ez kis híján az épület vesztét okozta a XVI. században. A városi tanács le akarta bontatni, hogy így növeljék meg a tér méretét. II. Lajos király azonban megtiltotta a ház lebontását, a Fő tér építészeti egységére hivatkozva. Ez az 1525-ös rendelet az első magyar műemlékvédelmi határozat, amelynek eredetijét ma is őrzik a Városi Levéltárban.
A XVI. századtól ebben a házban működött az Angyal Patika. Neves orvosok és gyógyszerészek éltek itt. A XIX. század közepén a ház földszinti árkádsorát befalazták, így nyerte el mai arculatát. Ekkor alakult ki az a helyiség is, ahol 1968-tól a Patika Múzeum kapott helyet. A közel kétszáz éves patikabelső számos orvosláshoz kapcsolódó érdekes iratnak, eszköznek ad otthont.
Az épületet a szomszédos Gambrinus-háztól keskeny köz választja el. A köztük levő rács alatt az egykori Borostyánkő út egy szakasza látható.
Gambrinus-ház
A Patika-ház melletti, középkori eredetű épületet tartják Sopron legrégebbi városházának. Luxemburgi Zsigmond király adományozta Sopronnak 1422-ben városháza céljára, amely 1496-ig működött itt. Ezután nemesi családok birtokolták, akik valamennyien hozzájárultak az épület mai külsejéhez. A homlokzaton nagyszerűen fellelhetőek az egymást követő építészeti stílusok jegyei: a gótikus csúcsíves kapubejáróba a XVII. században reneszánsz ív került; az emeleti ablakok környékét a XVIII. században gazdag rokokó díszítéssel emelték ki; a kapualjban látható egy gótikus kettős ülőfülke; a belső udvarban középkori konzolmaradványokat tártak fel.
Szentháromság szobor
(Fő tér)
A Fő tér közepén álló Szentháromság szobor a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotása. A szobrot az 1695-1701 között tomboló pestisjárvány elmúltával az azt túlélő Késmárki Thököly Éva Katalin és férje, Löwenburg Jakab emeltette fogadalmi emlékműként. Az adományozók térdeplő alakjai ott láthatók az adományozásról számot adó latin nyelvű felirat két oldalán.
A virágfüzérekkel és puttókkal díszített csavart oszlop lábánál a Szűzanya áll szentekkel körülvéve, a korinthoszi oszlopfőt pedig a Szentháromság koronázza. A szobor azért is különleges, mert egész Közép-Európában itt állítottak először kültéri csavart oszlopot. Ilyen díszítőelemet korábban csak épületbelsőkben alkalmaztak.
Kecske templom és Káptalan terem
(Fő tér és Templom u.)
A Sopronban élő ferences szerzetesek a város központjában építették fel először kolostorukat, majd 1280 körül templomukat, amely a magyar gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásának bizonyult. A rendet 1787-ben II. József feloszlatta, a Kecske templom a bencések temploma lett. Falai között királynékat és királyt is koronáztak, valamint országgyűlések helyszíne is volt. Jó arányú, finom kiképzésű tornya egyik meghatározó eleme a páratlan szépségű Fő térnek. A templom freskófestőinek, díszítőinek mesterművei, a csúcsíves ablakok, a különleges Kapisztrán-szószék kiemelt értéket képviselnek.
A templom déli oldalához csatlakozó kolostor copf stílusú kapuja vezet a káptalan teremhez, amely imahelyként szolgált, majd temetkezési, végül Loretto kápolna lett.
A Káptalan terem a hazai kora gótikus egyházépítészet egyik legszebb alkotása. A XIII. századi épületet a következő két évszázad során gótikus stílusban átalakították, festésmaradványai ebből az időszakból származnak. A feltárások során napfényre kerültek a csúcsíves oszlopok, a gyámkövek érdekes faragványai és középkori freskó-töredékek. A csúcsíves oszlopfőkön a levélornamentikába bújtatott maszkok és állattestű, emberfejű figurák a főbűnöket jelenítik meg, de figyelemre méltók a zárókövek díszítései is.
A terem építészeti értékei mellett a Soproni Múzeum középkori kőszobrászati emlékeit láthatjuk itt. A díszítések között megtalálható az adományozó Gaissel család kecskés címere is.
Scarbantia Fóruma
(Sopron, Új u. 1.)
Az egykori Római Birodalom Pannónia provinciájának egyik határállomása Scarbantia volt, a mai Sopron. Kiemelt szerepét a Borostyánkő út menti fekvésének köszönhette, mivel utóbbi fontos kereskedelmi útvonal szerepét töltötte be. A római oppidum központja a fórum volt, melynek legfontosabb épületét – a capitoliumi templomot – 1893 telén a városháza építésekor találták meg. Az 1960-as és ’70-es évek ásatásaival végül sikerült meghatározni a fórum teljes kiterjedését és elhelyezkedését. Az egykori tér lajtamészkő burkolólapjait a fertőrákosi kőbányából szállították ide. A tér déli részén három bronz lovasszobor talapzata került elő, a fórum egyes oldalain pedig különböző istenek oltáraira bukkantak. A három főisten – Jupiter, Juno és Minerva – temploma a város legmagasabb pontján állt.
A gladiátorjátékok megrendezéséhez tágas oszlopközöket mértek ki, az oszlopcsarnokokban pénzváltó bódékat, az emeleten pedig erkélyeket alakítottak ki. Scarbantia igazi római városként működött, az itáliai utazó mindent megtalált, amit hazai földön megszokott: nyüzsgő piacot, istenek szentélyeit, kényelmes fürdőt és természetesen gladiátorjátékokat. A kiállítás a hatalmas építészeti mű feltárt részleteivel felidézi a látogatóban az egykori római kori városberendezkedést. A lelet jelentősége abban rejlik, hogy ez az egyetlen Pannónia földjén megmaradt fórum, mely itáliai minta szerint épült.
Ó-Zsinagóga
(Sopron, Új u. 22.)
A zsidók soproni letelepedésének pontos időpontja nem ismert, az azonban bizonyos, hogy az Új utcában már a XIII. században 10-16 család élt. A kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozó zsidók nem voltak igazán gazdagok, mégis a XIV. század elején felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló gótikus zsinagógát.
A zsinagóga imaház, gyűlésterem, iskola is egyben. Mellette a vándoroknak is szállást adó ispotály állt, valamint a ma is megtekinthető rituális fürdő. A zsinagóga bejáratától folyosó vezet a nagyterembe, melynek csúcsíves, timpanonnal díszített főbejárata és két oldalsó kávája 1300-ból, a zsinagóga építési idejéből származik. A zsinagóga két középpontja az Áronfülke és a szószék. Az Áronfülkét gazdagon díszített kőkeret és timpanon díszíti, rajta a természet színeivel kifestett szőlőfürtök és levelek motívumai. A hatszögletű szószéknek csak az alapja eredeti, de elrendezése, lépcsője, magas korlátja, kelet felé forduló olvasópultja az eredeti mintát követi. A nőknek külön imatermük volt saját kijárattal, a nagyteremben zajló eseményeket csak a keskeny ablakréseken keresztül követhették. 1526-ban a zsidókat elüldözték Sopronból, így a zsinagóga is pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át. Ez a különlegesen szép épület az 1967-es kutatások során kaphatta vissza régi fényét.
Orsolya tér
Szabálytalan négyszög alakú, zárt hatású tér a Fő tértől délre. Első említése 1428-ban Salzmarkt (Sópiac) néven szerepel. Később a mészárszékek kerültek ide. 1747-ben az orsolyita apácák a téren zárdát, iskolát és templomot létesítettek; innen kapta mai nevét. Az 1945. évi bombázás a hangulatos teret feldúlta, és az ott álló szép épületek közül a Lunkányi-házat és Gyóni Géza házát a téren álló szép Mária kúttal együtt elsodorta.
A rendháznak otthont adó épületet, az eredetileg a XVII. században épült barokk lakóházat 1747-ben vették meg az Orsolya-rendi apácák kolostor céljára. 1752-ben a szomszédos ház is a tulajdonukba került. E két ház összekapcsolásával és átépítésével jött létre a kolostor, majd a templom is. A mai kétemeletes együttes az 1860-as években alakult ki. A tervek elkészítésével a tehetséges, fiatal soproni építészt, Handler Nándort bízták meg. A zárda oratóriumtermében a Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény Kiállítása látható.
A rend nővéreinek Sopronba való érkezése előtt már megépült itt egy egyszerű kis templom, amely később egy kis fatornyot kapott. Az 1800-as évek közepén Széchenyi Emilia grófnő gyűjtést szervezett, hogy egy új templomot építhessenek. Az új romantikus-neogótikus templom Handler Frigyes tervei szerint épült fel Handler Nándor művezetésével. Hild Károly margitbányai kőből faragta a homlokzat gyönyörű kőfaragványait. A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett új templomot 1864. augusztus 28-án szentelte fel Simor János, győri püspök.
Az iskola helyén eredetileg két barokk lakóház állt, amelyet az orsolyita apácák megvásároltak, majd később részben leromboltattak, és a zárda és a templom munkálataival egy időben (Handler Nándor tervei alapján) kétemeletes iskolát építettek a helyére. Az iskola játszóudvarát az egykori várfal tövében alakították ki. Az épületből zárt folyosó vezet a csillagvizsgáló céljára készült neogótikus toronyba. Pincéjében római épület maradványaira bukkantak 1954-ben.
A tér figyelemre méltó épülete az egyemeletes lábasház, amely az Új utca és a Szent György utca találkozásánál áll. 1945 tavaszán egy légitámadás alkalmával a légnyomás miatt levált a házról a vakolat, és akkor rajzolódtak ki az árkádok. Az épület 1777-ig a város tulajdonához tartozott. Földszintjén mészárszékek sorakoztak, emeletén szolgálati lakások és az iskola kapott helyet. A földszinti árkádokat valószínűleg a XIX. század közepén falazták el. Az épület földszintjének déli oldalán keresztboltozatos folyosó húzódik. Ez a folyosó 6 változó szélességű nyílással kapcsolódik a térhez. A lábasházban időszakos kiállításokat rendeznek.
A XVIII. század második felében Harka községbe tévedt egy ferences barát, akit a falu protestáns lakói ok nélkül bántalmaztak. A Mária-kút engesztelésül készült, amelyet a harkaiak a ferences rendnek adományoztak. Eredetileg az egykori ferences, majd bencés kolostor udvarán állt, és csak az 1930-as években hozták a jelenlegi helyére, az Orsolya térre. A kút hengeres talapzaton álló félgömb alakú, lecsüngő fonatokkal díszített vízmedence, a bombázások alatt súlyosan megsérült, ezért azt a megmaradt kőanyag felhasználásával Szakál Ernő faragta újra.
Eggenberg-ház
(Szent György u.)
A ház névadója Eggenberg János herceg özvegye, aki 1674-ben vásárolta meg az egyemeletes, loggiás udvarú lakóházat. Az épület fontos szerepet kapott a soproni evangélikus gyülekezet életében. Mivel a hercegné közeli rokonságban állt a brandenburgi őrgróffal, engedélyt kapott arra, hogy házában evangélikus istentiszteletet tarthasson. Ezért készült az udvari emeleti árkád közepén a díszes szószék is, alsó részén a Hohenzollern címerrel. Két éven át innen prédikált a lelkész a lent egybegyűlt híveknek. Erre az időszakra emlékezve ünnepi alkalmakkor máig tartanak a helyszínen evangélikus istentiszteletet.
A szépen felújított barokk épület kapubejárata fölött az egykori tulajdonosnő rokoni szálaira utaló, mesterien faragott brandenburgi címer látható. Sopron belvárosának egyik leghangulatosabb belső udvara található itt.
Bezerédj palota
A középkori alapokon nyugvó épület jelenlegi külsejét 1710 körül kapta – ma Sopron egyik legszebb rokokó palotája. A homlokzaton a stílusra jellemző díszítőelemek sora fedezhető fel: füzéres és leveles díszítések, tobozok, hullámzó szemöldökpárkányok.
A Festetics család 1833-ban adta el az épületet a Bezerédj családnak, amely aztán a szabadságharcot követően vált meg tőle.
Szent Mihály templom
(Szentlélek u. 2.)
A város legmagasabb pontján áll Sopron legkorábbi plébániatemploma, a Szent Mihály-templom. Első formájában még a tatárjárás előtt épült. A kora középkor szokásainak megfelelően a temetőben építették, így az erődített városfalon kívülre került.
A XIII. században még román stílusban emelték, de a XV. században gótikussá építették át. Mai alakját az id. Storno Ferenc nevéhez fűződő, XIX. századi neogótikus rekonstrukció formálta. XV. századi szobrot (fa Madonna-szobor), freskókat is őriz. A templomban harmonizáló, de különböző évszázadokban épített részletek váltakoznak: gótikus ülőfülkék és neogótikus árkádok. A kettősség a főhajó szentélyében a legteljesebb: a Storno Ferenc tervezte neogótikus oltárépítmény szerencsésen erősíti az égbe törő gótikus kőbordák lendületét. A templom barokk oltárképeit Altamonte és Troger iskolájának képviselői festették.
A temetőkertben őrzött sírkövek között XVII. századi, késő reneszánsz munka is látható. A XIII. századi, nyolcszög alaprajzú (rotunda) Szent Jakab-kápolna mindmáig megőrizte román stílusjegyeit. A kápolna különlegessége még az egyik kapuja timpanonján látható sárkányábrázolás.