A Cserna-partján fekvő települést a rómaiak építették ki koruk műszaki adottságai szerint, a légió katonái számára. A sziklába vágott vízvezetékek néhány részlete a mai napig elég jó állapotban megőrződött. Traianus római császár, a legfőbb Isten hatalmas erejű fiának, a minden rossz fölött diadalmaskodó Herkules védnöksége alá helyezte. Nem csoda, hogy az utóbbi 250 év alatt hét gondosan megmunkált Herkules-szobor került napvilágra.
A gyógyvizek újbóli felfedezése és használatba vétele gróf Andreas Hamilton osztrák altábornagy nevéhez fűződik, aki 1734-ben rálelve a bővízű termálforrásokra valamint a klasszikus építkezések romjaira, elrendelte a napfényre kerülő régiségek összegyűjtését. 1801-ben került a fürdő katonai közigazgatás alá, így elegendő pénz került a gyógyító erejű víz kihasználására.
Herkulesfürdő környékén a hévizek egy kb. 5 km-es szakaszon buzognak fel a mélyből, 35-55 oC-on. Az erősen rádióaktív vizek ásványi összetétele változik, de mindegyikre jellemző a magas S-, Ca- és Mg tartalom. A fejletebb szállodákban Pell-Amar-os (szapropéles iszap ásványi kivonata) kezelést is biztosítanak. A fürdő gyógyvíze reuma, nőgyógyászati bántalmak, emésztési zavarok, periférikus idegrendszeri valamint légző- és mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas.
Mivel a terület hidrogeológiailag aktív, a hévizek felszínre törése egy gráben jelenlétével magyarázható, mely víztárolóinak túlhevítettsége következtében, a forró víz egy törésrendszeren keresztül tör a felszínre.