A Lascaux-barlang a Világörökség része, műalkotásainak értéke és az itt található rajzok darabszáma tekintetében a legjelentősebb az őskori barlangok körében. Páratlan régészeti lelet, falain állatok, emberek és absztrakt jelek sokaságát tekinthetik meg a franciaországi Dordognéba látogatók.
1940 szeptember 12-én négy gyermek játék közben, egy sövény mögött, véletlenül bukkant rá a barlang bejáratára. Szóltak tanítójuknak, aki azonnal hívta a híres szakembert, Henri Breuilt, aki elsőként lépett a feltáratlan területre.
A barlang egy kréta időszakból származó mészkőhegység belsejében található, 250 méter hosszan és 30 méter mélyen. Bejáratát valamelyest kivájták, hogy a turisták is be tudjanak jutni a területére. Itt található egy három előcsarnokból álló beléptető rendszer is, ahonnan a 250 méter hosszú barlangban különböző részeket különítettek el.
A Körcsarnokban, vagy Bikák termében csaknem öt méter hosszúságú festmények is találhatók. A falakon egymással szemben két őstuloksor, illetve az északi oldalon a tulkok mellett 10 szarvas és egy hatalmas egyszarvú is látható. Itt található a barlang egyetlen medveábrázolása is.
A Központi mélyedés egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások között vízi bölény, szarvas és kecske található, továbbá a falakat még meg nem fejtett alakzatok, pontok és vonalak is díszítik.
Az Átjáró egy olyan alacsony szakasza a barlangnak, ahol a feltárást követően a legnagyobb mértékben károsodtak a falfestmények. A Hajó átjárójában a sok jel mellett vésetek, fekete tehén, úszó szarvasok és bölények csoportja látható. Érdekesség, hogy a fekete tehén mellett fáklyákat, különböző festékanyagokat és élelmiszer maradványokat is találtak. Ezután egy kör alakú terembe, az Apszisba érünk, ahol a használati tárgyak mellett (dárda, fáklyák) az egyetlen rénszarvas ábrázolást tekinthetjük meg. A Gödörrel zárul utunk, ahol egy nagyon egyedi, madárfejű embert ábrázoló kép vár ránk, amint – talán egy bölény vagy orrszarvú támadása miatt – vadászat közben éppen halálát leli.
A tudósok szerint a barlang alighanem szakrális funkciót töltött be, talán áldozati hely volt. Ha a barlangot egységként vizsgáljuk, akkor kiderül, az itt található állatképeket egymás után nézve értelmet nyer a sorrend, bizonyos állatok nem véletlenül kerültek többször egymás társaságába, illetve meghatározott rendszerben követik egymást. A barlang mennyezetén dárdahegyek okozta bevésések vannak, így több szakember is megerősítette azt az elméletet, amely szerint a barlang mágikus vadászati és termékenységi rítusok helyéül szolgált.
A Lascaux-barlang véletlen felfedezése teljesen új alapokra helyezte az őskori kutatásokat. A szakembereken kívül 1948 óta, amikor is látogathatóvá tették, nagyon kíváncsiak az emberek a barlang festményeire. A látogatók által kilélegzett szén-dioxid azonban már igen hamar kisebb elváltozásokat okozott a barlangrajzok felületén. A barlangért felelős szakemberek hamarosan kénytelenek voltak légcserélő rendszert is beépíttetni a turisták által látogatott területekre. A 60-as években a mesterséges világítás, a kissé magas hőmérséklet és a továbbra is problémát okozó szén-dioxid miatt a barlangban megjelent az úgynevezett zöld-betegségis, a barlang falán algák szaporodtak el, ezért egy időre be is tiltották látogatását. A szellőzőrendszer működésének rendszeres fennakadása miatt ráadásul egy rendkívül ellenálló gombafaj is megjelent a barlangban, mely telepszerűen fedte be a rajzokat, irtása viszont veszélyeztette a leletek épségét.
A barlang megmentésére válságstábot hívtak össze, és a teljes pusztulás elkerülésére már a hetvenes években elkészítették a barlang hű mását – az eredetihez megszólalásig hasonlító Lascaux II-t, amelynek bejáratát 1983-ban nyitották a turisták előtt. Az eredeti Lascaux-barlangban a helyzet napjainkra szerencsére már normalizálódott.