Helsinki az Európai Unió legészakabbi fővárosa. Lakosainak száma nem éri el a 600 ezer főt – a külvárosokban élőkkel együtt is alig haladja meg az egymilliót. Az emberléptékű Balti-tenger parti metropoliszban megkapó harmóniában valósul meg a nyugalom és a nyüzsgés egysége, s szervül eggyé a természeti és az épített környezet.
Helsinkit I. Gusztáv, svéd király alapította 1550-ben – ellensúlyozandó a rivális Hansa várost, a Balti-tenger túlsó partján fekvő Tallinnt. A város kezdeti fejlődése korántsem volt töretlen, hiszen sokáig járványok és háborúk sújtották a közeli településekről beköltöző, amúgy is szegénységben sínylődő lakosságot. Stratégiai fontosságára csak a XVIII. században, a város tengerpartjainál megépített svéd erőd (Sveaborg–Suomenlinna) révén tett szert.
Hegemón pozícióját mégis az oroszok ismerték el első ízben hivatalosan: 1812-ben Helsinki lett az 1809-ben létrejött Finn Nagyhercegség fővárosa. Kiemelt szerepét megőrizve, bő száz évvel később – 1917-ben – a dinamikusan fejlődő település az immáron független Finnország első számú városává vált.
Helsinki az elmúlt évtizedekben többször került a nemzetközi figyelem központjába: 1952-ben nyári olimpia színhelye volt, majd 1975-ben itt rendezték meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet; s 1990-ben ugyanitt került sor az első amerikai-szovjet csúcstalálkozóra is. A metropolisz 2000-ben az Európa Kulturális Fővárosa címet viselte. 2007-ben szintén Helsinkire tapadt az egész kontinens figyelme, amikor a helyi Hartwall Aréna adott otthont az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének.
Helsinkivel azonban nem kizárólag a közelmúlt történelmi eseményeinek alakítása miatt lehet szimpatizálni – élhetősége, emberléptékűsége, könnyen felvehető ritmusa okán legalább ennyire szerethető. A főváros természeti pedig adottságai túlzás nélkül páratlanok! A várost megannyi öböl és félsziget tagolja – s területén több mint háromszáz sziget is található.
Bár egy viszonylag „fiatal” fővárosról van szó, mégis sokféle építészeti stílus – az 1800-as évek empire stílusától kezdve a kortárs áramlatokig – keveredik. A város látképét a fehér színű evangélikus katedrális uralja, amely a hajóval érkezők számára már messziről jelzi és eltéveszthetetlenné teszi az úti célt. Hasonlóan impozáns építmény az Uszpenszkij székesegyház – Észak-Európa legnagyobb ortodox temploma –, amelynek hatalmas ikonosztáza párját ritkító alkotás.
A második világháború után felhúzott épületek közül a főváros egyik jelképévé avanzsáló Finlandia Ház mondható „kötelező” darabnak, amelynek tervezője a finn építészet világhírű képviselője, Alvar Aalto. Akik pedig a legfrissebb építészeti törekvésekre kíváncsiak, azoknak az Üvegpalotát és a Teniszpalotát ajánljuk első körben – ezek egyszersmind jó lehetőséget kínálnak a világhírű finn designművészetbe való „alámerülésbe” is.
Mivel európai összehasonlításban Helsinki egy viszonylag kis területű főváros, így a főbb látványosságok akár sétálva is felkereshetők. A jól kiépített kerékpárút-hálózatnak köszönhetően ugyanakkor egy bérelhető kerékpár nyergébe pattanva is megtehetjük ugyanezt – a szintén kölcsönözhető evezős csónakokkal pedig a már említett öblök, szigetek titkai tárulhatnak elénk.
A felfedezés jóleső fáradalmai az utcára telepített, színes napernyőjű, hangulatos éttermi és kávéház teraszokon pihenhetők ki. Ha tehetjük, a nem túl hosszú (és valljuk be: nem is túl forró) nyári napokon a city parkjaiban szürcsöljük a finn sörgyártás remekeit!
A finn fővárosba látogató turisták számára megannyi izgalmat tartogatnak a péntek és a szombat esték is. Ilyenkor a máskor talán zárkózottabbnak, visszahúzódóbbnak tűnő finnek is a közkedvelt klubokba sereglenek – levezetendő a dolgos hétköznapok során felgyülemlett stresszt. Páratlan lehetőség ez, hogy ismeretségeket szőjünk az angolul többnyire kiválóan tudó „helyi erőkkel”!
Aki másfajta kikapcsolódásra vágyna, annak ott vannak például a múzeumok. Igencsak sokatmondó adat, hogy a lakosság számához viszonyítva Finnország büszkélkedhet a legtöbb ilyesféle kulturális objektummal – ezek közül Helsinkiben a Nemzeti Múzeum, a finn és európai festészetben „utazó” Ateneum, illetve a modern művészetre specializálódó Kiasma felkeresése javallott kiváltképp.
Ugyancsak változatos és színvonalas programokat kínálnak a nyár végén megrendezendő ünnepi hetek, amelynek keretében kiállítások, könnyű- és komolyzenei koncertek, színházi előadások várják az északi fővárosba ránduló szerencséseket.