A domboldalon álló barokk fáji Fáy-Kastélyt egy korábbi nemesi kúria helyén a 18. század közepe táján építették. A kis mérete, provinciális tömeg- és homlokzatképzése ellenére színvonalas épület a falfestményekkel és domborművekkel gazdagított dísztermének köszönhetően emelkedik ki vidéki kastélyaink sorából.

 

A kastély virágkorában, a klasszicizmus időszakában további átalakítások történtek. A kastély dísztermét zenei előadások rendezése miatt 1800 körül kibővítették, majd feltehetően az 1830-as években, Fáy István, korának neves zenésze és zenetörténésze megbízásából tájképekkel kifestették.

 

Az õ megbízásából készítette el Marco Casagrande olasz szobrász, az egri és az esztergomi székesegyház szobordíszének faragója a díszterem Pánt és a nimfákat, az Aurorát és a Lucretia történetét ábrázoló három stukkódomborművét. Az épület neobarokk, szecessziós és (neo)copf stílusú kályhái 1900 körül készültek.

A kis mérete, provinciális tömeg- és homlokzatképzése ellenére színvonalas épület a falfestményekkel és domborművekkel gazdagított dísztermének köszönhetően emelkedik ki vidéki kastélyaink sorából. E díszítmények egyúttal kihangsúlyozzák helyi szellemi központként betöltött szerepét is. A kastély ugyanis „muzsikai Akadémiák”-nak adott otthont az 1830-as években.