Az 1773-ban épült földszintes épületet az 1800-as évek elején egyemeletessé alakították, ekkor nyerte mai késő barokk formáját. A kastély a Széchenyi család tulajdonában volt, Széchenyi Zsigmond özvegye kezdte meg az építését.
A 19. század eleji bővítés Finkoir Ferenc udvari építész és Ringer József soproni építőmester tervei nyomán készült. Az építkezésen pozsonyi kőfaragók mellett a soproni származású Müller Ferenc szobrász is dolgozott.
Egyemeletes épület, főhomlokzatát erőteljes kiülésű, kéttengelyes sarok- és háromtengelyes középrizalit tagolja, a középrizalit homlokzatán az ablaktengelyeket lapos kiülésű lizénák fogják közre, a háromrészes főpárkányt a lizénák tetején lévő kettős konzolok támasztják alá.
A középrizalitot háromszögű timpanon koronázza, az oromzati részben egy óra kapott helyet. A földszint és az emelet magasságának aránya 2/3:1/3. A homlokzatot laposan kezelt architektonikus elemek tagolják. Az épület hátsó homlokzati részén elmaradtak a sarokrizalitok, csak egy középrizalit emelkedik ki a falsíkból, mely előtt kétkarú lépcső vezet le a parkba, a lépcső indulásánál copfdíszes kővázákat helyeztek el.
A lapos lizénák közt magas arányú, félköríves záradékú osztott-táblás ajtók, fölöttük egy-egy ökörszemablak van, a timpanon orommezejében ugyancsak egy óra található. A kastélyt manzárdtető fedi, padlásterét beépítették. Az épület alaprajzi elrendezése egytraktusos oldalfolyosós.
A középrizalit belső terét a díszterem foglalja el, melyhez kétkarú falépcső vezet. A két sarokrizalitban a könyvtár és kápolna található. A díszterem síkfödémét stukkóborítás díszíti. A kastély angolparkját egykor nagy gonddal alakíthatták, számos szemet gyönyörködtető részlet, kőpadok, melyeken felirat csábítja pihenésre az ide járót, posztamensek emlékeztetnek a valaha virágzó kertre.
Az épületben a háború után kultúrház illetve mezőgazdasági intézetek kaptak helyet, parkja természetvédelmi terület.
Fotó: wikipedia.org