Az Erdélyi-Érchegységben található természeti képződmény a Kárpátok térségében a harmadidőszak végén és a negyedidőszak elején lejátszódó vulkanikus tevékenység következménye. A bazaltvulkánosság öt szakaszban zajlott le, majdnem száz kitörési központban.
Az Abrudbánya és Verespatak környéki vulkánosság, meg a hozzá tartozó Detonáta kitörése a harmadik szakaszban ment végbe, akkor, amikor a bazalt és a bazaltandezit magányos kitörési központokon keresztül jutott a felszínre.
A nagyon sűrűn folyó, telített magma a felnyomulás közben a kürtő felső részében megrekedt, a kőzetolvadék fokozatosan kihűlt, emiatt a mozgási sebessége is fokozatosan csökkent. Végül az olvadék megdermedt, s lávadugót létrehozva elzárta a lávacsatornát meg a kürtőt. Az évszázezredek során az erózió lepusztította a kőzeteket az igen kemény lávatű körül. Egyre több oszlop és oszlopsor omlott le, tört darabokra és halmozódott fel a nyújtott, ék alakú kiemelkedés körül. Az omlással járó, visszhang által felerősített robogó zaj után nevezetek el a hegyet a helybeliek Detunatanak, magyarul „mennykő ütötte”.
A bazaltképződmény nyugati irányból nézve a legmeredekebb és a legmagasabb, s onnan látszik teljes kiterjedésében a sok ezernyi karcsú oszlopból felépülő hatalmas, a mintegy 300 méteres hosszúságban 100 méternyire a környezete fölé magasodó sziklafal. A Kopasz-Detonátával szemben csúcsosodik az Erdős-Detonáta, ennek kúpja szabályosabb az előbbinél, és amint neve is mutatja erdő borítja. A Tőkefalva felől közeledve, különösen szép látványt nyújt a két bazalthegy, amint kiemelkedik az erdők, ligetek és a kaszálók közül.