Bártfa

Bártfa egyike Szlovákia legszebb, legépebben megmaradt történelmi városainak, műemléki védettség alatt lévő óvárosa szerepel az UNESCO Világörökségi listáján is. A középkori városfalakkal és bástyákkal övezett egykori városmagjának közepén a Főtér áll, középen a 16. században épített városházával, a 16. századi Szent Egyed templommal, körötte reneszánsz és barokk stílusú polgárházakkal. A várostól 5 km-re található a népszerű fürdőváros, Bártfafürdő (Bardejovské kúpele).

Bártfa városa (szlovákul: Bardejov) Szlovákia északkeleti részén, Eperjes (Presov) városától északra, a lengyel határ közelében helyezkedik el.

Bártfát a 13. században alapították lengyel ciszterciták. A tatárjárást követően jelentős számú német bevándorló érkezett, innen ered a város neve is: Bartfeld. Nagy Lajos király alatt szabad királyi várossá válik. A 16. század elején Bártfa polgársága evangélikus hitre tért, itt tartották az első protestáns zsinatot Magyarországon. A város híres volt még középkori misztériumjátékairól, ide kötődik a legrégebbi színházi tradíció egész Szlovákiában.  Bártfa virágzása egészen a szomszédos Lengyelország felosztásáig tartott, ezután elveszítette kereskedelmi jelentőségét és hanyatlásnak indult.

Bártfa városmagját ma is a középkori városalak és bástyák veszik körül. A városmag középpontjában a hosszúkás, négyszög-alakú Főterét találjuk. A tér központjában a 16. század elején épített régi városháza áll, körülötte késő gótikus, reneszánsz és barokk stílusú, egyemeletes polgári házak sora emelkedik. Az egész belváros műemléki védettség alatt áll és egyben szerepel az UNESCO világörökségi listáján is.

A Főtér közepén álló régi városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban, az óváros egyik legkiemelkedőbb épülete. A városháza egyik legjellegzetesebb része a faragott reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredek díszes tetőszerkezete. Az épületben jelenleg a Sárosi Múzeum történelmi, egyháztörténeti gyűjteménye található.

A régi városháza szomszédságában álló Szent Egyed templom egész Szlovákia egyik legkiemelkedőbb gótikus temploma. A templom 1415 körül épült egy korábbi templom helyén, az épület belső díszítését viszont csak a 16. század elején fejezték be. Az 1878-as tűzvész pusztításait követően 1899-ben Steindl Imre tervei alapján újították meg. A háromhajós csarnoktemplom 11 szárnyasoltára maradt meg, gazdag szobordíszítésekkel és festményekkel. A templom főoltára neogótikus, keresztelőmedencéje gótikus, a Kálvária szobrai és a padsorok reneszánsz stílusúak.

A tér déli részén álló egykori Rhody-ház 1660-ban épült. A Sárosi Múzeum néprajzi- és természettudományi gyűjteményének ad otthont.

Az egykori városfalhoz hozzáépülő Ferences rendi templom és kolostor épülete gótikus eredetű, de jelenlegi formája barokk stílusú.

A Főtér keleti oldalán láthatjuk a mai városháza épületét, mely eredetileg gótikus alapú, de az egyemeletes házat később többször is átépítették.

Bártfától 5 km-re északra találhatjuk a népszerű gyógyfürdőtelepülést Bártfafürdőt (Bardejovské kúpele). A városka gyógyvízét már évszázadok óta ismerik, de már 1247-ben is említik Borkút néven. A 19. század közepén már Közép-Európa egyik legnépszerűbb fürdővárosaként ismert, számos ismert ember, uralkodó megfordult vendégei között, talán a legismertebbek I. Sándor cár és Erzsébet magyar királyné. Gyógyvizének vasas, szénsavas forrásai különösen a gyomor, epe, máj és idegbántalmak kezelésére javallottak. Vizeinek gyógyhatását ivókúrák, kádfürdők illetve iszappakolások formájában is élvezhetjük. A fürdőtelep épületeinek töbségét a 19. század végén és a 20. század elején építették.

Bártfafürdő további érdekessége az Északkelet-Szlovákia népi építészetét bemutató skanzen. A múzeumban a szlovák és kárpát-ukrán parasztházakat, háztáji épületeket, műhelyeket, malmot és egy nagyobb méretű pravoszláv fatemplomot láthatunk.