A 16. századi várkastélyt, amelyet a 17. század első felében toronnyal bővítettek és végvárrá alakítottak, a kaputornyon lévő 19. század végi kőtábla szerint Batthyány Imre 1728-ban átépíttette. Ennek során a téglalap alaprajzú várkastélyt meghosszabbították, és szimmetrikus főhomlokzatot hoztak létre, melynek ez által a közepére került a torony.
Az emeletes főépületre merőlegesen egy udvari szárny is épült, az udvari homlokzatokhoz pedig szintén emeletes, nyitott, árkádos folyosót kapcsoltak. A kastély az 1753-as átépítésnek köszönhetően kapott U-alaprajzú elrendezést, s ekkor alakították át a délnyugati saroktornyot kápolnává.
Az emeleti helyiségek síkmennyezetét stukkóval díszítették. A jellemzően barokk épülettömeg az 1853-as átalakítás során romantikus lépcsőházzal bővült. Ablakai szalagkeretesek, homlokzatai tagozat nélküliek.
A szobák, amelyek nagyrészt boltozottak, az udvari oldalon körülfutó, boltozott folyosóra nyílnak. Sokszög alakú lépcsőháza a 19. század közepi átépítéskor készült. Néhány szobában napjainkig megmaradtak a kandallók és a táblás parketta. Tájképi, angol jellegű parkja védett.