A Brassótól 8 km-re északkeletre fekvő községet a Barcaság első szász településeként tartják számon. Németül Honigsberg, a régi oklevelekben pedig Mons-melis-ként szerepel. Szászhermány falu közepén, a szomszédos Prázsmár faluhoz hasonlóan szinte bevehetetlen vár emelkedik.
A település első okleveles említése 1240-ben történt, amikor IV. Béla király kimondta, hogy az erdélyi püspöknek Hermányban nincs semmi joga nincs, így a királytól függnek. Bármilyen építkezés (kápolna, templom, vagy oltár) csak a cisztercita rend jóváhagyásával történhetett. A történelem folyamán tartóztak Brassóhoz is (évente 2 hetet kellett Brassó városának dolgozni és részt venni a város védelmében I. Lajos- és Zsigmond király rendeletére). Többen ostromolták: Illés (Petru Rares moldvai vajda fia) 1552-ben, Mihály vajda 1599-ben és 1600-ban, Basta tábornok 1602-ben, Báthori Gábor 1612-ben, később pedig II. Rákóczi Ferenc kurucai és végül az 1848-as forradalom fellázadt székelyei. Ezek után a vár elvesztette hadászati jelentőségét.
Templomerődjét kör alakban kettős fal övezte, melyet hét négyszög, és egy hatszög alaprajzú torony erősített. A 12 m magas falak külső oldalán lőrések találhatók. Mély és széles vizesárok vette körül. A déli oldalon levő kapuhoz cölöpökön nyugvó fahíd vezetett át, melynek végén felvonóhíd volt. Az árkot időközben feltöltötték, a híd helyén pedig egy oszlopsoros, fedett folyosó látható. A folyosón a kaputorony alatti hosszú, szűk folyosóra lehet jutni, ahol – Prázsmár templomerődjéhez hasonlóan – még látható a leereszthető csapórács. A belső udvar védőfalához két sorban összesen 200 kamrát építettek, ezekben találtak védelmet a település lakói és értékeik.
A védőfallal övezett háromhajós, román stílusú templomát a XII. században emelték majd utólag gótikus stílusban építették tovább. Ekkor kezdődött el a Barcaság legmagasabb erődtemplom tornyának az építése (32 m a főpárkányig), azonban csak a bazilika épületének a közepéig jutottak el, ezt magyarázzák a heterogén stílusú építkezési jelek megjelenései is.