Stonehenge csupa rejtély. Kövei mintegy 400 kilométerrel távolabbról származnak, s olyan időkben épült, amikor a kereket még nem ismerték. Vajon kik építették, milyen célra használták, milyen rituálék, vagy számítások színhelyéül szolgált? Eredetéről számtalan elmélet született már, egy biztos: a dél-angliai Salisbury-síkságon olyan titokzatos kőoszlopok merednek az ég felé, melyek a kutatók mellett minden látogatót is elgondolkodásra, elméletek gyártására inspirálnak.
Utunk során kizárólagos választ nem kapunk kérdéseinkre, de a világ csodái közül biztosan kihagyhatatlan állomás a rejtélyes Stonehenge. Stonehenge átmérője 30 méter, legnagyobb eleme pedig 4,5 méter magas. A dísztelen kövekből sugárzó energia varázslatos, turisták ezreit vonzza ez a különös látnivaló. Stonehenge feltehetően három szakaszban épült, melynek legkorábbi nyomai az időszámításunk előtti 3100-as évekre vezethetőek vissza. Ekkor feltehetően egy 100 méter átmérőjű földből és mészkőből készült kör alakú töltést hoztak létre, illetve 56 kisebb, a későbbi feltalálójukról elnevezett Aubrey-gödröt ástak, melyekből leolvasható volt a téli és nyári napéjegyenlőség, illetve a holdhónapok is. Feltételezések szerint ekkor már temetkezési helyként is funkcionált ez a komplexum. A második építési szakasz során a korábban betemetett gödröket újra kiásták, majd faoszlopokat helyeztek beléjük. Köréjük két körben körülbelül 80 kék követ állítottak fel. A harmadik szakaszban Stonehenge-t többször átépítették, ekkor helyezték el a köveket patkó, illetve trilitron alakzatban, de teljesen soha nem fejezték be.
Mi volt a hely rendeltetése?
Erről a mai napig számos elmélet vetélkedik egymással. A legnépszerűbb elképzelés szerint a köveket egyfajta kalendáriumként használták, melyből az idő múlását, a vallási ceremóniák idejét, a különböző mezőgazdasági teendők idejét, illetve a hónapok váltakozását tudták kiolvasni. Az értő szemek számára – akár az egyiptomi piramisok esetén – mindez egyértelműen leolvasható, tehát a tudás átadása (is) lehetett a cél.
Egy másik népszerű elmélet a druidákhoz köthető, a druidizmus hívei napjainkban is összegyűlnek a köveknél megünnepelni a nyári napfordulót. A kelták papjai feltehetően templomként használták Stonehenge-t, ahol emberáldozatot is bemutattak.
Egy másik elmélet szerint lehetséges, hogy gyógyításra használták a „varázsköveket”, melyeket Arthur király híres varázslója, Merlin hozott a helyszínre bűvös erejének köszönhetően. Ezzel ellentétben vannak, akik a Sátántól eredeteztetik Stonehenge-t, aki a köveket egyfajta rejtvénynek szánta. A monda szerint a rejtvényt egy helybéli embernek sikerült is megfejtenie, de a Sátán jutalom helyett egy követ dobott a megfejtőre. A kő az ember sarkára esett, ezért nevezik a központi követ, Sarokkőnek. Híres kövei: az Oltárkő, az Áldozókő és a két Stációkő.
Stonehenge építőit még nagyobb titok övezi, hiszen egy biztos, nem egyszerű földművesek voltak. A mai napig homályba burkolózik, hogy miként szállították ide ezeket az óriási köveket. A tudósok kísérletet tettek arra, hogy az ismert korabeli szállítási technika segítségével az egyik közeli kőbányából köveket szállítsanak ide. A 471 km-es táv azonban több nehézséget tartogatott, mint amire számítottak: útja során a szállítóeszköz felborult, miközben egyfajta kenőanyagon tolták az emberek előre. A kő elsüllyedt, így a misszió kudarcba fulladt. Nem tudjuk, tehát, hogy egy olyan szállítási formát ismertek-e, mely egyelőre a jelen számára ismeretlen, vagy valóban a misztikumban kell keresnünk a megoldást, azaz letűnt kultúrák, vagy földönkívüliek műve ez a csoda?
Tudományos elméletek és népi mondák százai jelzik, hogy a Stonehenge titkának megfejtése mindenkit a gondolkodásra, elmélkedésre, kutatásra, olvasásra inspirál. Kerekedjünk fel és járjunk a saját elméletünk után, miközben a látogatásunk során újabb nézőpontokat tapasztalhatunk meg. A kutatók ettől az évtől Stonehenge virtuális feltárásába kezdtek, melynek során 14 kilométeres környezetben igyekszenek megfejteni, hogy mit rejt a föld. A mérőeszközök által feltárt adatok millióit ellenőrzés után egyesítik, melynek eredményeként két-és háromdimenziós képeket láthatunk arról, hogy miként nézhetett ki a terület az építés ideje alatt. Stonehenge 1986 óta a Világörökség részét képezi.