Sárospatak Tokaj-Hegyalja és az Alföld találkozásánál, a Bodrog partján elterülő település. A több mint 14 000 lakosú város gazdasági-, közigazgatási-, oktatási-, és turisztikai szerepet tölt be a térségben. A mai város területe már az őskori időkben is lakott volt. A legenda szerint a település királynői város volt és a Lengyelországba vezető kereskedelmi utak miatt már a 12. század előtt kiemelkedő kereskedelmi központ volt.
A településen még ma is hagyományos szőlőtermelést a 12. században betelepült olasz telepesek tették világhírűvé. A város fejlődésének és központi szerepének megerősítését fokozta a várkastély megépítése. A szabad királyi város címet Pataknak Zsigmond ajándékozta 1429-ben, később vásárjoghoz és egyéb kiváltságokhoz jutott a város. A várnak számos tulajdonosa közül a legismertebb I. Rákóczi György, aki felesége Lórántffy Zsuzsanna révén jutott a pataki birtokhoz. I. Rákóczi György számos fejlesztés kezdeményezője volt Patakon. 1531-ben alapították meg a Pataki református kollégiumot, amely az akkori Magyarország legjelentősebb intézménye volt. A várat a Rákóczi-szabadságharc idején felváltva birtokolták a kurucok és a labancok. A várban tartották az utolsó kuruc országgyűlést. A város életében többféle járvány okozott pusztításokat, de alapjába véve a szatmári békét követően a település napjainkig folyamatosan fejlődik. A városban több felekezet – a katolikus, a református, a görög katolikus és az izraeliták – templomai találhatók.
A város történelmében jól tükröződik, hogy Sárospatak életének alakulásában a legfontosabb szerepet az uralkodó családok, a vár, az egyházak és a református kollégium kapta.
Sárospatak látnivalók
A Rákóczi várkastély
A vár építésének kezdete nem ismert, vélhetően a tatárjárást követően építették a vár legkorábbi részének tartott, a mai Vörös-torony helyén álló lakótornyot.
A ma is látható Vörös-torony a rendelkezésre álló adatok alapján a 15. század második felében épült. A torony mai formája négyzet alaprajzú, négy emeletes igen vastag falú minden bizonnyal 13. századi eredetű lakótorony volt.
A lakótorony korszerűsítésének elkezdése még az előző tulajdonoshoz kapcsolódik de az igazán nagy átalakításokat a későbbi tulajdonos Perényi Péter kezdte el és fia Gábor folytatta.
A Perényiek által elképzelt változtatásokat Alessandro Venado olasz építész mester kivitelezte. A legfontosabb átalakítások egyike, hogy a lakótorony egyes emeleteit elválasztó fafödémek helyett reneszánsz boltozatos helyiségeket alakítanak ki. A lakótorony ablakait reneszánsz ablakokra és ajtókeretekre cserélték. A lakótornyot körbevevő területet feltöltötték és később emeletes palotát építettek, amelyhez szabálytalan négyszög alakú védőfal tartozott. A ma Perényi szárnynak nevezett palotarész feltehetően északról csatlakozott a lakótoronyhoz és csak egy része volt lakóépület. A palota többi oldalát kis tornyokkal ellátott védőfal övezte. A Perényi szárny ugyan átalakított formájában, de még ma is látható. A Vörös-tornyot és a Palota szárnyat az udvar felől keresztboltozatos loggia köti össze. A Vörös-torony köré védőművet építettek. A belső várhoz téglalap alaprajzú külső vár kapcsolódott, melyet sarkain szögletes védőművel ellátott várfal és előtte száraz árok övezett. 1541-ben épült meg a Bodrog-felöli Vízikapu.
A Perényi-féle átépítéseket követően a vár következő nagyméretű átalakítása I. Rákóczi György nevéhez fűződik. I. Rákóczi György 1631-ben kezdi meg az átépítéseket, ekkor épült meg az Oroszlán-, Máté-, a Középső-, a Tömlöc- és a Zombori – bástya. Megépül a vár kapuja és a Vörös-torony körüli védőmű kazamatája. Ekkor épültek megy a Lórántffy szárny helységei. Az épületszárny építészetileg legszebben megoldott része Lórántffy Zsuzsanna erkélyes szobája, melynek intarziás, berakásos ajtói is ránk maradtak.
1666-ra teljesen kiépül a vár, ezt követően csak kisebb beavatkozások történtek az épületen. A 17. században háborús rombolások, tűzvészek rongálták a kastélyépületet. Az erősen megrongált várban barokk stílusban történtek helyreállítások, de a méltatlan használat és a gondatlan kezelés következtében a vár a 18. század végére erős pusztulásnak indult. 1807-től a Bretzeinheim hercegek romantikus-eklektikus stílusban építették át várkastélyt, melynek szárnyait a Windischgratzek a Vörös-toronyból kibontott faragványokkal díszítettek.
A várkastély külső homlokzatai a 19. század elején kapták mai eklektikus-romantikus arculatukat, udvara is ugyanebben a században formálódott mai képére. Az egyemeletes szárnyak elé három oldalon árkádos folyosót építettek, a déli szárnynak a Toronyhoz csatlakozó végét pedig lebontották, így az addig zárt udvart megnyitották.
A 17. században lerombolt, megroppant várkastély számos eleme az ásatások során megkerült és helyreállításra került.
A várkastélyban a többszöri átépítések ellenére több helység is megőrizte eredeti alakját, mint pl.: a szomszédos porkolábház és az északnyugati sarokbástya szobája vagy Lorántffy Zsuzsanna 1642-46-ban épült boltozatos szobái. Érdemes megtekinteni a 16.-17. századi pincéket is, pl. az északi szárny alatt az ún.: prebendás pincét.
A várkastély helyreállítása az 1950-ben vette kezdetét. Megtörtént a palotaszárnyak, részben a külső várfalak, az olasz bástya, a belső várárok, a várudvar és az eredeti terepszint feltárása és helyreállítása.
1984-1995 között helyreállították a Vörös-tornyot, és megtörtént a Bokályos-ház rekonstrukciója.
1995-96-ban a reneszánsz konyha feltárása és helyreállítása is megtörténik. 2001-ig befejeződött az emeleti szárnyak kutatása és helyreállítása, az egész várkastélyban korszerű fűtésrendszert építettek ki és megtörtént a Lorántffy-loggia restaurálása és statikai megerősítése. Napjainkra szinte teljes mértékben elkészültek a várkastélyra vonatkozó kutatások és befejeződtek a rekonstrukciók.
A vár ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma állandó kiállításának ad helyet.
Gótikus plébániatemplom – reformátusok nagytemploma
A település történelmi városközpontjában az északi várfal mentén található a város ősi temploma. A többszörösen átépített templom kezdetektől fogva az egykori főúri családok temetkezési helyéül szolgált. A templomot 1964-1970-ben állították helyre. A templomtól délre egy 11-12. századi körtemplomot ún. rotundát tártak fel, amely az Árpád-házi uralkodó udvar céljait szolgálhatta. A település gyors fejlődésének köszönhetően a 12. században ez lett a település első plébánia temploma. Később az újabb plébániatemplom halotti kápolnája lett. A mai plébániatemplom a 15. században épült ki.
A római katolikus plébánia templom
A sárospataki római katolikus plébániatemplom késő gótikus szentéllyel bővített, háromhajós
csarnoktemplom. A reformáció térnyerése idején Perényi Péter a templomot a reformáció szellemének megfelelően centrális elrendezésűvé alakította át. A 18. században a templomot több viszontagság érte. Az 1737-es tűzvészt követően, 1787-ben újjáépítették. A mai templom egy 15-16. századi késő-gótikus és 18. század végi eklektikus toronyból áll.
Református Kollégium
A Rákóczi és a Táncsics út kereszteződésénél található a 15.-16. században fénykorát élő Sárospataki Kollégium, ahol 1650-1654 között Comenius, a modern oktatási rendszer megteremtője is tanított. Az egykori református kollégium utcára néző kétemeletes homlokzati főszárnya 1806-ban épült, ahol jelenleg a régi kollégium, mintegy 30000 kötetes könyvtára található. A könyvtár fehér, dór stílusú oszlopsoron álló védőrácsos karzattal, rozettás menyezettel díszített tér kialakítású terem.
Az épülethez tartozó udvari szárny a 18. század első felében épült, amit a 19. században emeletráépítéssel kibővítettek. Itt működik ma a Református Kollégium Gimnáziuma és a Teológiai Akadémia.
Trinitárius kolostor
A középkori előzményekkel rendelkező kolostornak több rendeltetése is volt mielőtt a trinitárius rend használatára bocsátották. A 18. században, barokk stílusban való átépítések során alakították ki a rendházat és a templomot. Ma zeneiskola működik az épületben, emellett kiállító- és előadóterem létesült az együttesben.
Ferences kolostor
Sárospatak a ferencesek egyik legrégebbi magyarországi kolostoralapításai közé tartozik. Mind a ferences, mind a közvetlenül mellé épült klarisszák kolostora mára elpusztult, feltárt alapfalait visszatemették. A ferences kolostor építéstörténetén azonban kitűnően nyomon követhető a hazai gótika stílusfejlődése, s egyben világosan rámutat az udvari művészet hatására is.
Jezsuita kolostor
A jezsuiták sárospataki jelenléte a XVII. század közepétől eredeztethető, amikor Báthory Zsófia iskolát építtetett a számukra. A gótikus eredetű épületet reneszánsz és barokk stílusban építették át. Ma a plébániának és a Római Katolikus Egyházi Gyűjteménynek ad otthont.