Miután Savoyai Jenő, a török alóli felszabadító háború egyik kimagasló egyénisége, zentai győzelme után egy évvel, 1698-ban megvásárolta Csepel szigeti uradalmat, a központként kijelölt Ráckevén kastélyépítésbe fogott.
Tervezőnek hadmérnökét, az osztrák barokk kiemelkedő mesterét, Johann Lucas von Hildebrandtot választotta, akinek ez az első ismert, hiteles műve. A tervek 1701-ben és 1702 elején készültek. A munkálatok a Pesten megtelepedett salzburgi mester, Mayerhoffer András irányításával folytak.
Hildebrandt készítette a kert terveit is. Az U alakú, udvarával a Duna felé forduló földszintes épület a díszes, úgynevezett mulatókastélyok típusába tartozik, amelynek legsikerültebb példáját, a bécsi Belvederét szintén Hildebrandt tervezte.
Itáliai formáival, nyílt, védelmi létesítmények nélküli elrendezésével, török sátort utánzó tetőzetével újdonságnak, gyökeresen újnak számított a 18. század elején, Magyarországon. A hatásosan megformált, többszörösen megtört homlokzata itáliai minták alapján készült, hullámzását a párkányzat felett elhelyezett, mitologikus alakokkal díszített kőkorlát felerősítette.
Az épület centrumát a kocsialáhajtó mögött elhelyezett nyolcszögű díszterem alkotja. A díszterem mellvéd fölé magasodó szakaszát dekoratív, borromineszk lantablakok törik át. Az épület helyreállítása során a helyiségeket egykor díszítő, Santino Bussi által készített stukkókat rekonstruálták.
A ráckevei kastély épületállományunk összképét a reprezentáció nálunk szokatlan vonásaival gazdagítja. Az egyedi tömegformálás mellett a 18. századon belüli korai létrejötte, építtetőjének, valamint az európai hírű tervezőjének személyisége teszi különlegessé. Követők nélküli a magyarországi kastélyállomány körében.