Erdélyben egyedülálló építmény egyenlő szárú kereszt alaprajza miatt (az 1512-15-ös átépítésig, mivel akkor a templom nyugati szárnyát kissé meghosszabbították). Legközelebbi hasonló alaprajzú templomok csak Közép-Németországban vannak, így a szászföldi templom kétségkívül a kerci cisztercita kolostor építőmestereinek keze nyomát viseli, így 1250-1270 táján épülhetett. Az épület belső kiképzése, boltívei, ablakai mind a kerci hatást tükrözik. A prázsmári templomot a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. Zömök, nyolcszögű tornya ugyancsak párját ritkító módon, az épület közepén, a négy szárny találkozásánál magasodik.
A templomot kör alakú, vastag védőfal övezte, ennek magassága mindenütt legalább 12 méter. A bejáratot jól kiépített barbakán (kapubástya) védte. A hívatlan behatoló egy hosszú boltíves folyosón, lőrések között volt kénytelen végighaladni, kitéve magát a védők mindkét oldalról jövő “szurkálódásainak”, szemben pedig egy felcsörlőzhető vasrostély zárta el az utat. A kör alakú, jókora erődöt négy bástya védte, előtte pedig jókora vizesárok húzódott.
Az erőd belső terében, a külső fal védelmében közel 300 lakófülkét alakítottak ki egymás mellett, néhol 2, máshol 3 emelet magasan. A prázsmári szászok a legutóbbi időkig itt tartották az élelmiszertartalékok mellett értékesebb ingóságaikat.
Az idők folyamán a vár általában állta az ostromot. A támadók közt volt minden náció: tatár, török, moldvai, havasalföldi, osztrák, sőt kuruc is.
A prázsmári erődtemplom ma felújítva fogadja a környékre látogatókat.