Marosvásárhely

Marosvásárhely

Az erdélyi magyarság és a székelység egyik legfontosabb kulturális, szellemi és gazdasági központja Marosvásárhely. Északról a Mezőség, délről a Küküllő-menti-dombság határolja.

Már neve is mutatja, hogy kialakulását, gyarapodását elsősorban a kereskedelem virágzásának köszönheti. Több jelentős térség (Mezőség, Sóvidék, Szászföld) tranzitállomása és vásárhelye volt a történelem folyamán, erre utalnak a különböző névadások: a német Neumarkt (Újvásár), a görög Agropolis (Gabonaváros), a hivatalos középkori oklevelekben pedig Forum Novum Siculorum (Székelyújvásár) a város neve.

Első írásos említése 1316-ból való, de igazán jelentőssé csak a XV. században vált amikor Marosszék központja lett. A XVI. században bekövetkezett gazdasági fejlődést gyorsan követte a kulturális fellendülés, iskolák és kiemelkedő személyiségek fémjelzik a korszakot (Laskai Csókás Péter, Borsos Sebestyén, Baranyai Decsi Czimbor János). A török kor önálló fejedelemségének válságos időszakában a város csaknem elpusztult, amikor Basta generális kifosztotta és felgyújtatta, azonban a Bethlen Gábor által adott kiváltságok új lendületet adtak az újjáépítéshez. Ekkortól kapja a város a Marosvásárhely nevet, jelentőségének növekedését pedig jól mutatja hogy Erdély fejedelmeit több ízben is itt iktatták be (Apafi Mihályt 1661-ben, II. Rákóczi Ferencet 1707-ben).

Marosvásárhely jól példázza a jellegzetesen magyar városfejlődési modellt. A város főterének elnyúló alakja, nagysága, valamint a főtér (Rózsák tere) és környékének számos épülete hű lenyomatként őrzi a több évszázados gazdagodásnak mind anyagi, mind szellemi eredményeit. A tér formai jellegzetességeit természetesen a vásártartás határozta meg. A tér délnyugati oldalán található a város talán legszebb és legismertebb épülete: a régi városháza (1907) és a Kultúrpalota (1911-1913). Mindkettő a népi motívumokat gazdagon alkalmazó szecesszió alkotása. Jellemzőik a színes tetőcserepek és a fehér alapon egyszerűen díszített homlokzat. A régi városházát Zsolnai-majolika, míg a Kultúrpalota homlokzatát mozaiklapok és szobrok színesítik, Körösfői-Kriesch Aladár festőművész rajzai alapján. A művész két freskója látható a palota halljában, a lépcsőházat pedig Petőfit, Kossuthot és Jókait ábrázoló üvegfestmények díszítik. Ugyancsak festett ablakai vannak az első emeleti tükörteremnek.

A két említett épületen kívül még több érdekes és csodálatos, említésre méltó építmény fokozza a belváros kellemes és varázslatos hangulatát. Közülük is kiemelkedik a Toldalagi-palota, az egykori Nagypiac nyugati oldalán elhelyezkedő polgári házsor gyöngyszeme, az erdélyi késő barokk (rokokó) egyik legszebb műemléke. A francia származású Luidor János tervei alapján épült 1759-1772 között, nevét építtetője, Toldalagi László gróf (1748-1806) után kapta. Elsősorban a homlokzat ablakdíszítései látványosak, de az udvar faragott kőkorlátja és az árkádos tornác is szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Az 1960-as években végrehajtott teljes felújított után a Megyei Múzeum etnográfiai osztályát helyezték el az épületben.

A főtér északi részének legmagasabb háza az Apolló-palota, amelyet gróf Teleki Sámuel, a Teleki Téka alapítója építtetett kulturális célokra 1820 és 1822 között. Száz éven át bálok, színházi előadások helyszíne volt, majd kaszinóként működött. Ma különböző politikai pártok székháza, valamint a népművészeti iskola otthona. Eredeti homlokzata sajnos nem maradt fenn.

A Görög-ház szintén a főtér egyik jellegzetes, büszke múltú épülete. Emléktábla hirdeti, hogy halála előtt itt szállt meg utoljára Petőfi Sándor 1849 júliusának végén. Pontosan három évvel Petőfi halála után Ferenc József is vendége volt a Görög-háznak erdélyi útja alkalmával. Az eredetileg XVIII. században épült földszintes házat az új tulajdonos, Görög Károly építtette át klasszicista stílusban két újabb emelettel megtoldva 1827-28-ban. Különösen a párkányok és az ablakkeretek vonzzák a tekintetet. A saroképület előtti téren állt a később elbontott, Bodor Péter által készített zenélő kút, valamint a Petőfi-gúla. 1868-tól az épület a Takarékpénztárként működött, 1945 után pedig a Hadsereg Háza lett.

A főtér és a Kossuth Lajos utca sarkán található a Lábas-ház. Nevét az egykor fedett árusítóhelyként működő oszlopsoros csarnokának köszönheti. Az eredetileg XV. században épült házat 1772-ben barokk stílusban átépítették, mai formáját az 1983-85-ös felújítás során nyerte el, amikor helyreállították földszinti pilléreket, bolthajtásokat, és a barokk homlokzatot. Az épület – egy rövid időszakot leszámítva – a XVIII. századtól kezdődően elsősorban oktatási célokat szolgált.

A főtértől nem messze található a református vártemplom. Eredetileg a ferencesek építették későgótikus stílusban, ám a sok átépítésnek köszönhetően barokk jellegű lett. A vártemplom előtt fut közel 900 méter hosszan a régi várfal. A XVII. században épült bástyái – más várakhoz hasonlóan – az építőik és védőik nevét viselik (Szabó-, Lakatos-, Mészáros-bástya).

A Rózsák tere mellett Marosvásárhely másik kulturális centruma a Bolyai utca és környéke. Az innen nyíló Köteles Sámuel utcában, a Színművészeti Főiskolával szemben található a két Bolyai szűlőháza. A Bolyai utca végében áll a Bolyai Líceum, a hajdani híres református kollégium, amit 1716-ban alapítottak a Sárospatakról elűzőtt református tanárok és diákok. Néhány évtized múltán az intézmény a felvilágosodás központja lett. Itt tanított Bolyai Farkas (1775-1856), és innen indult a világhírű matematikus, Bolyai János (1802-1860) pályafutása.

A város legrégibb emeletes, polgári lakóháza, a Köpeczi-Teleki-ház, 1554-ben épült Köpeczi Nagy Tamás jóvoltából, majd gróf Teleki László vásárolta meg 1756-ban és alakíttatta át barokk stílusban. A XIX. század elején az épület klasszicista homlokzatot és magas tetőzetet kapott, földszinti árkádsorát megszűntették. Itt működött a város első múzeuma, később kaszinó lett, táncmulatságok színhelye.

A Teleki-család különösen sok nyomot hagyott maga után Marosvásárhelyen, a korábban említett épületeken kívül, a Bernády téren áll az 1797-1803 között empire-barokk stílusban épült Teleki-ház, amely 1935-től a református egyház tulajdonát képezi. A Wesselényi-házban található a Teleki Sámuel által alapított Teleki Téka, a város egyik legfőbb nevezetessége. Bár kívülről nem annyira látványos, mint a többi híres ház, benne található az egész Kárpát-medence egyik legszebb empire terme, kulturális értékét, jelentőségét pedig alig lehet más, hasonló jellegű intézményével összemérni. A könyvtár könyvállományának a gyűjtését maga Teleki Sámuel kancellár kezdte el melynek eredménye 40 ezer kötet könyv lett. Legrégibb darabja egy 1476-os Galeotto mű, amit Velencében nyomtattak. A gyűjtemény legnagyobb kincse a 11 kötetes térképtár, az Atlas Maior Janssonii, amit Amszterdamban készítettek 1657 és 1682 között, rézmetszettel és kézi színezéssel.

Marosvásárhely híres házai, patinás épületei a régi idők emlékezetét kapcsolják össze a jelenkor esztétikai élményével.