A kastély korai részét, egy zárt folyosóról nyíló, 12 szobás lakószárnyat, Cziráky György építtette 1763-ban egy korábbi épület felhasználásával. Ezt és az ezzel szemben emelt, a cselédségi lakást, a konyhát és a kamrát befogadó nyugati épületet a mai kastély két hátraugró szárnya rejti. Cziráky a kastély kiépítése után néhány évvel, 1771-ben a kápolnát is kibővítette.
Utóda az U alaprajzú épületet észak felől lezárta. A kastély a mai képét az 1804-ben megkezdett átépítés során nyerte el. Ekkor emelték a portikuszt, timpanonjában Cziráky Antal Mózes és Illésházy Julianna címerével. Az emeletes kastély arányait a kiemelt földszint és a kisebb magasságú, kevésbé hangsúlyos első emelet viszonya határozza meg.
A gazdag ión fejezetű portikusz mögött, a három, félkörívű magas üvegajtó felett sérült fríz látható, a négy évszakot megszemélyesítő antik istenek, köztük Silvanus, Apollo, Mercurius és Bacchus alakjával. A bejárati ajtók magas, az első emelet terébe is átnyúló díszterembe nyílnak. A belső kialakításból mára csak a díszterem kifestése maradt meg.
Ehhez hasonló belső díszítés csak Székesfehérvárról és vonzáskörzetéből ismert. Az Ybl Miklós tervei alapján végzett felújítás során olyan modern alaprajz és funkcionális rendszer jött létre a 19. század második felében, hogy az a 20. században is kielégítette az igényeket. Az angolkertet a 19. század eleji bővítéssel egy időben létesítették.
A klasszicista stílusban átépített kastélynak szinte csak a külseje maradt meg. Tömegalakítása és díszítőrészletei, valamint a 18. században kifestett kápolnája emeli jelentős műemlékeink sorába. Az együttes tömeghatásának visszaadáshoz a lebontott melléképület pótlása szükséges.