A kastélyt, melynek őse egy vizesárokkal körülvett, megerősített udvarház volt, – a régebbi, négyszögletes tömb elé egy kisebb, középrizalitos szakaszt állítva – felsőbüki Nagy István, Sopron megyei alispán építtette ki mai formájában.
Az építkezés, miként ezt a dekoratív főbejárat orommezejében látható évszám bizonyítja, 1696 körül folyt. A kastély építésze a soproni Eysenkölbl Lőrinc, a közreműködők közül pedig többek között ismert Unger János szobrász és a soproni Pietro Antonio Conti stukkátor neve.
A homlokzati díszítés hangsúlyos elemei a kerubfejes, virágdíszes korinthoszi fejezetű falpillérek az ablakok feletti virágdísszel és a főpárkány alatt körbefutó, virágokból, indákból, kagylókból összeállított fríz.
A helyiségek közül a leggazdagabb kialakítású az emeleti díszterem. A boltozatot és fiókjait indás, virágos, kagylós, puttóalakos stukkódísz borítja, körülfogva a boltmező közepén látható, Venust és kíséretét ábrázoló festményt, valamint a fiókokban lévő mitologikus és tájképeket, amelyek készítője a luganoi Luca Colombo. Parkja védett.
A büki Szapáry-kastély a barokk művészet normáihoz igazodó köznemesi építészet egyik első, igazán színvonalas, még a 17. században született emléke. Stukkói kimagasló értékű alkotások.