Sárospatak, Rákóczi várkastély

A lakótorony korszerűsítésének elkezdése még az előző tulajdonoshoz kapcsolódik de az igazán nagy átalakításokat a későbbi tulajdonos Perényi Péter kezdte el és fia Gábor folytatta. A Perényiek által elképzelt változtatásokat Alessandro Venado olasz építész mester kivitelezte. A legfontosabb átalakítások egyike, hogy a lakótorony egyes emeleteit elválasztó fafödémek helyett reneszánsz boltozatos helyiségeket alakítanak ki. A lakótorony ablakait reneszánsz ablakokra és ajtókeretekre cserélték. A lakótornyot körbevevő területet feltöltötték és később emeletes palotát építettek, amelyhez szabálytalan négyszög alakú védőfal tartozott.

A ma Perényi szárnynak nevezett palotarész feltehetően északról csatlakozott a lakótoronyhoz és csak egy része volt lakóépület. A palota többi oldalát kis tornyokkal ellátott védőfal övezte. A Perényi szárny ugyan átalakított formájában, de még ma is látható. A Vörös-tornyot és a Palota szárnyat az udvar felől keresztboltozatos loggia köti össze. A Vörös-torony köré védőművet építettek. A belső várhoz téglalap alaprajzú külső vár kapcsolódott, melyet sarkain szögletes védőművel ellátott várfal és előtte száraz árok övezett. 1541-ben épült meg a Bodrog-felöli Vízikapu.

A Perényi-féle átépítéseket követően a vár következő nagyméretű átalakítása I. Rákóczi György nevéhez fűződik. I. Rákóczi György 1631-ben kezdi meg az átépítéseket, ekkor épült meg az Oroszlán-, Máté-, a Középső-, a Tömlöc- és a Zombori - bástya. Megépül a vár kapuja és a Vörös-torony körüli védőmű kazamatája. Ekkor épültek megy a Lórántffy szárny helységei. Az épületszárny építészetileg legszebben megoldott része Lórántffy Zsuzsanna erkélyes szobája, melynek intarziás, berakásos ajtói is ránk maradtak.

1666-ra teljesen kiépül a vár, ezt követően csak kisebb beavatkozások történtek az épületen. A 17. században háborús rombolások, tűzvészek rongálták a kastélyépületet. Az erősen megrongált várban barokk stílusban történtek helyreállítások, de a méltatlan használat és a gondatlan kezelés következtében a vár a 18. század végére erős pusztulásnak indult. 1807-től a Bretzeinheim hercegek romantikus-eklektikus stílusban építették át várkastélyt, melynek szárnyait a Windischgratzek a Vörös-toronyból kibontott faragványokkal díszítettek.

A várkastély külső homlokzatai a 19. század elején kapták mai eklektikus-romantikus arculatukat, udvara is ugyanebben a században formálódott mai képére. Az egyemeletes szárnyak elé három oldalon árkádos folyosót építettek, a déli szárnynak a Toronyhoz csatlakozó végét pedig lebontották, így az addig zárt udvart megnyitották. A 17. században lerombolt, megroppant várkastély számos eleme az ásatások során megkerült és helyreállításra került.

A várkastélyban a többszöri átépítések ellenére több helység is megőrizte eredeti alakját, mint pl.: a szomszédos porkolábház és az északnyugati sarokbástya szobája vagy Lorántffy Zsuzsanna 1642-46-ban épült boltozatos szobái. Érdemes megtekinteni a 16.-17. századi pincéket is, pl. az északi szárny alatt az ún.: prebendás pincét.

A várkastély helyreállítása az 1950-ben vette kezdetét. Megtörtént a palotaszárnyak, részben a külső várfalak, az olasz bástya, a belső várárok, a várudvar és az eredeti terepszint feltárása és helyreállítása.
1984-1995 között helyreállították a Vörös-tornyot, és megtörtént a Bokályos-ház rekonstrukciója.

1995-96-ban a reneszánsz konyha feltárása és helyreállítása is megtörténik. 2001-ig befejeződött az emeleti szárnyak kutatása és helyreállítása, az egész várkastélyban korszerű fűtésrendszert építettek ki és megtörtént a Lorántffy-loggia restaurálása és statikai megerősítése. Napjainkra szinte teljes mértékben elkészültek a várkastélyra vonatkozó kutatások és befejeződtek a rekonstrukciók.

A vár ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma állandó kiállításának ad helyet.