Szentgotthárd, Ciszter apátsági kolostor

III. Béla francia politikai kapcsolatrendszere jutott érvényre a szerzetesrendek hazai letelepítésében, így a ciszterci rend magyarországi hálózatának kiépítésében is. Az időben harmadikként felépült szentgotthárdi apátság a Franciaországban kialakult típusok szerint épült, franciás, kora-gótikus stílusú részlettagolásában a hazai ciszterci építészet jelentős emlékét jelentette.

A jelenlegi, a XVIII. század közepén Franz Anton Pilgram tervei szerint épült barokk együttes a hazai szerzetesi építészeten belül szokatlan felfogásával emelkedik ki.

A szengotthárdi apátságot III. Béla Cîteaux filiájaként 1184-ben alapította a rendi hagyományoktól eltérően nem lakatlan, hanem lassan benépesülő vidéken. Temploma a rend szigorú előírása szerint Szűz Mária tiszteletére volt szentelve.

A franciaországi Trois-Fontaines-ből érkező szerzetesek 1184-ben foglalták el a monostor épületeit. Temploma háromhajós, kereszthajóval és nagy félköríves szentéllyel ellátva épült meg. Nyugati homlokzatán két szerényebb kialakítású bejárat lett kialakítva, a díszesebb főkapu a kereszthajó déli végén, a kolostor felől nyílt.

1391-ben Széchy Miklós nádor fiainak a kezén volt. A XV. században a Széchyek erődítéssé alakították át, és elűzték a szerzeteseket. 1532-ben szűnt meg. A XVI-XVII. század folyamán végvárként használták a török elleni harcokban. 1605-ben Tieffenbach császári várkapitány felrobbantotta az épületeket.

1677-ben Széchényi György kalocsai érsek olasz mesterekkel helyreállíttatta az együttest, a kolostortemplomot Szent Gotthárd tiszteletére szentelve plébániatemplommá tette. E késő-reneszánsz, kora-barokk megjelenésű, de belsejében középkori részleteket is megőrző templomot a visszatelepülő rend 1790 körül magtárrá alakította át.

1732-ben az uralkodó VI. Károly az ausztriai Heiligenkreuz ciszterci kolostorának ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy újjáépítik. Az építtető apát, Robert Leeb a középkori maradványoktól független, teljesen új épületegyüttest kívánt megvalósítani. A terveket 1739-ben a bécsi, később felső-ausztriai tartományi építőmester Franz Anton Pilgram készítette. Az alaprajzi rendszer a nagy dél-német kolostorokat idézi, a fekvő téglalap alakú kolostorszárnyak középtengelyében, keresztben áll a templom épülete.

Az építtető halála miatt a kolostornak csak a déli oldalához csatlakozó része készült el. A kétszakaszos, csehboltozattal fedett templom alaprajza hagyományos, a középtornyos homlokzat azonban már újszerű. A konkáv, hullámzó felületekből összeálló, mozgalmas rokokó homlokzat a valóságosnál nagyobbnak mutatja az épületet.

A kolostor és a templom falképeinek jelentős részét Matthias Gusner ciszterci laikus fráter festette 1743-1772 között. A bécsi iskolázottságú, soproni Dorffmaister István 1784-ben készült, a szentgotthárdi csatát ábrázoló freskója díszíti a templom mennyezetét. Ugyanő festette 1795-1796 során az apáti lakosztály falait díszítő dekoratív pannókat. A ma színházteremként működő középkori templomépület mellett találhatók az egykori apátság feltárt romjai. A barokk rendház jelenleg városházaként működik.
További információk kolostorokról