Zalaszentgrót, Batthyány-kastély

A kastélyt a korábbi, 1735-ben még említett vár helyén épült fel, a Zala folyó és egy mellékága által egykor körülölelt szigeten. A kastély keleti homlokzatának kronosztikonja szerint 1787-ben emelték.

Homlokzatainak a letisztult, késő barokk tagolás ünnepélyes külsőt kölcsönöz. Az épület értékeivel a latin nyelvű udvari homlokzati felirat szerint az építtető, gróf Batthyány Ferenc sárosi főispán is tisztában volt.

Az egyemeletes, U-alaprajzú kastély oldalszárnyainak végén egy-egy félköríves térbővítmény áll. Középrésze manzárdtetős, timpanonos. A középrész udvari homokzatán árkádokkal megnyitott, 19. század végi, az angol gótikát idéző terasz áll.

A Zala folyó felőli homlokzaton az utolsó birtokos, a Károlyi család címere látható. A középrészben elhelyezett kétkaros lépcső vezet díszteremhez, melynek barokk kori falképeit valószínűleg csak lemeszelték, az oldalfalakon két monokróm festésű, mitológiai jelenetet ábrázoló medallion ma is látható.

Az oldalszárnyak végén elhelyezett toronyban volt a lakosztályokhoz tartozó fürdő, melynek eredeti helyén megőrzött darabja egy ma is használatban lévő, valószínűleg a 18. századból való kőkád. Miután az építtető gyermektelenül halt meg, öröksége testvérére, Jánosra szállt, aki végrendeletében elaggott cselédek számára alapított intézetet az uradalomban.

1841-ben a birtok gróf Batthyány Károlyé lett, ő élete végéig itt élt. A kastély vendége volt 1845-ben Deák Ferenc, aki itt mondta el toborzó beszédét a Kossuth által alapított Védegylet Zala megyei egyletének alakuló ülésén. 1848-ban pedig ugyanitt Szentgrót országgyűlési képviselőjévé választották.

1950 óta gyógypedagógiai intézetnek ad otthont. Egykor 27 hold területű parkja sokat őriz a századvégi-századeleji látványból. A kerti kapu igényes, kovácsoltvas munka. A késő barokk tömeg- és homlokzatképzésű kastélynak az emeleti teremsor eklektikus belső kiképzése ad sajátos arculatot.