Lengyel, Apponyi-kastély

A kastélyt Apponyi József építtette 1824 és 28 között. Az U alakú, emeletes épület udvari oldali folyosósszobasoros elrendezést kapott, jobb szárnyán kápolnával. Díszkertjét Sedlmayer bécsi kertész
létesítette.

Az Apponyi Rudolf birtoklása idején, a 19. század második felében történt átalakítás során megszüntették a kápolnát, megnyújtották az emeleti ablakokat, a megnagyobbított teraszt homokkőoszlopokkal  alátámasztották.

Az épület neoreneszánsz stílusú lett. Parkja ekkor érte el a mai nagyságot. A fia, Apponyi Sándor által kezdeményezett 1880-as évekbeli átépítés terveit a keszthelyi kastélyon is dolgozó bécsi építészmérnök, Victor Rumpelmayr készítette.

A kastély jobb szárnyában ismét kialakítottak egy kápolnát. A gróf a parkot dendrológiai, azaz gyűjteményes tájképi kertté fejlesztette. Az 1905-ös tűzvészt követő helyreállításhoz Fellner Sándor budapesti építész készített terveket. A homlokzatokat is kisebb átalakítás érte, az udvar felé néző szabályos ablakok egyhangúságát azzal szüntette meg, hogy középütt a három-három ablakot egy tömbben  egyesítette.

Mivel Apponyi Sándor híres könyvtárát az Országos Széchenyi Könyvtárra, özvegye pedig az egész uradalmat a kastély értékes bútorzatával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta, a grófnő halála után a kastélyt kiürítették, s nagyobb részét gabonaraktárnak használták. Parkjának kiterjedése 22 hektár.

Az eklektikus stílusban átépített kastélynak hangsúlyos a tömegessége. Részletképzése és tetődíszei viszont dekoratív megjelenést kölcsönöznek az épületnek. Teljes berendezése közgyűjteménybe került, így adott a lehetőség, hogy enteriőrjeit az egykori állapotnak megfelelően visszaállítsuk.