Gyula, Harruckern-Wenckheim-Almássy kastély

Harruckern János a középkori vártól délre, az egykori huszárvár helyén 1745 előtt építtette fel kastélyát. Erre fia később emeletet építetett. 1795-ben a várban tűz ütött ki, és a kastély is leégett, amit a homlokzati felirat tanúsága szerint 1798-ban Wenckheim Józsefné újra felépíttetett és bővíttetett. 1801-ben ez a  kastély is tűzvész áldozata lett.

Wenckheim Ferenc a kastélyt a gyulai Czigler Antallal építtette fel 1803-ban. A késő barokk, klasszicista stílusú kastély manzárdkupolás középrésze felett a főhomlokzaton attikafal emelkedik, a kapu előtti erkéllyel és későbbi kocsibehajtóval.

Északkeleti homlokzatán a mellékrizalitok előtt is áll egy-egy erkély. Déli homlokzata gazdagabb architektúrájú. Középrésze hangsúlyosabb, a vasrácsos erkélyt két-két oszlop tartja. Helyiségei az épületen keresztülfutó folyosóra vannak felfűzve.

A 19. század elején az egykori vár megmaradt sánc- és bástyamaradványait is lebontották, helyükön díszkertet létesítettek. Az egykori vár egyetlen megmaradt része az ún. Kerecsényi-kaputorony. A keleti oldalon lévő párja az 1803-ban befejezett munkálatok során készült. Almássy Dénes 1888-ban felújíttatta a kastélyt, 1902-ben pedig a meglévő épület stílusát figyelembe véve emeletesre építtette az oldalszárnyakat. 1945 után lebontották a keleti tornyot.

A többször átépített, tömeg- és téralakítását tekintve az Alföld területén ritkaságszámba menő kastély a gyulai várral egységes építészeti együttest alkot. Színházáról már az 1700-as évek közepéről van adatunk. Barokk konyhája is különlegességnek számít. Kultúrtörténete szempontjából kiemelendő, hogy az Erkel család három generációjának tevékenysége kötődik a kastélyhoz.